Szili Katalin a Szociális Unió elnöke nem maradt távol ezen tevékenységtől, a Ház falain belül szerette volna érvényesíteni a szociális értékeket. Azonban a Fidesz és a KDNP teljesen figyelmen kívül hagyta javaslatait. Ezek után az elnök asszony kijelentette, hogy nemmel voksol a végszavazáskor, mert az alaptörvény elfogadhatatlan, nem tölti be társadalomegyesítő szerepét.

Ez a tény ékes bizonyítéka annak, hogy az MSZP és az LMP megalapozottan maradt távol az alkotmányozástól.

A köztársasági elnök azt is kijelentette, hogy „bármekkora is egy kormánypárti többség, az előkészítő vitákban minden érv, minden hozzászólás egyenértékű, minden jó gondolat a közös építmény sarkkövévé válhat”. Szili Katalin több mint húsz módosító javaslatot nyújtott be, és ezek közül egy sem vált a közös építmény sarkkövévé. A jó gondolatokat a kapkodó alkotmányozási folyamat kezdetén már lesöpörte a kormánypárt, így az LMP és az MSZP csak úgy dönthetett, hogy nem vesz részt ebben a folyamatban. A köztársasági elnök abban is téved, hogy „az alaptörvény összefogja a nemzetet”. Ugyanis a nemzethez tartoznak a társadalom peremén élők is, akiknek a készülő új alkotmány nem nyújt olyan biztonságot, mint a korábbi. Ugyanis a korábbi alkotmány szerint az állampolgároknak „joguk van a szociális biztonsághoz: öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak”. Ez a tény a keresztény értékekkel teljesen összhangban van, az új alaptörvényben viszont ez a biztonság nincs rögzítve. Nagyon várom, hogy XVI. Benedek pápa milyen véleményt formál ezen változásról, aki korábban kijelentette: „kívánatos, hogy az új alkotmányt a keresztény értékek ihlessék”. Franz Joseph Strauss, a korábbi bajor miniszterelnök szerint „aki az idők szellemével házasságot köt, azmásnap özveggyé válik”. Szili Katalin nem vált ugyan özveggyé, de az alkotmányozás során a kormánypárttal kötött házassága sikertelen volt.

Dr. Takács Imre Hajdúszoboszló