Mint tudvalevő, Tégláson egy rendőr helyi lakosok segítségével elfogott két betörőt, ám mire megbilincselték őket, a szebb jövős polgárőrök is megérkeztek, s a sajtónak már úgy mondták, hogy ők fogták el a tetteseket. Ha úgy veszem, akkor betörőt loptak, ilyen se volt még, de ezután majd lesz.

Ha egyszer egy közönséges tévériporteri csalásnak – nevezetesen, hogy egy sajtótájékoztatóról szóló tudósításban azt mondja a tudósító, hogy a vendég megfutamodott a kínos kérdés elől, közben pedig nem futamodott meg, hanem nagyon is válaszolt a kínos kérdésre, szóval, ha a hazudozásnak – az a következménye, hogy még elő is léptetik az illetőt, s a nemzeti akármicsoda fő hírszerkesztője lesz, akkor betörőt miért ne lehetne lopni.

Erre a tévés emberre azért hivatkozom, mert itt valami súlyos félreértés van, s ennek jegyében most már parlamenti párt is a megbüntetését, de legalábbis a kinevezése visszavonását kéri. De miért is? Ez a fiatalember azt tette, amire tanították, ez már az új nemzedék, ez már mást vall újságírásról, sajtóetikáról. Tudtuk eddig is, hogy mi lett megint a sajtónak a dolga: legyen kollektív nevelő, kollektív agitátor és kollektív szervező. Nem mondom meg, hogy kinek az alapvetése ez, higgyék csak azt, hogy a Szalai Annamáriáé, hogy most följebb ne mutogassak, de mindegy is, mert ebben a szépséges hármas követelményben az a kitétel példának okáért, hogy a sajtó hitelesen tudósítson, meg a valóságot mutassa be, teljességgel értelmezhetetlen, de még az agyonidézett deáki mondat is, hogy „hazudni nem szabad”, csak jópofa bonmot.

Hogy aztán hogyan néz ez ki egészen konkrétan, azt én csak múlt év decemberében fogtam fel, amikor a magyar kormányfő a brüsszeli uniós csúcstalálkozón tartott nemzetközi sajtótájékoztatót, úgy is, mint leendő EU-elnök. A mindig jó cikket író Nagy József kolléga beszámolójában olvashattuk, hogy a tájékoztatón szót kért a kormánylap Lovas nevű tudósítója is, s már előre jelezte, hogy kényes kérdést fog föltenni a miniszterelnöknek, hiszen Gyurcsányt és Bajnait sem kímélte. Majd ennek jegyében elmondta, hogy „a külügyi képviseleteken, például New Yorkban még mindig a vörös osztályfőnök, Gyurcsány Ferenc emberei ülnek, akik nem restellnek amerikai népszavazás újságíróval, bizonyos Bartus Lászlóval barátkozni” – idézem Nagy kollégát, aki aztán hozzáteszi: „továbbá azt is kifogásolja Lovas, hogy a kormány nem hordozza külföldi útra a Magyar Nemzet-eseket”.

Ami azt illeti, ilyen bátor kérdést, más szóval ennyire tökéletes följelentést újságíró még nem produkált sajtótájékoztatón, egyszersmind demonstrálva, hogy ő és a lapja mit tart az újságírás leglényegének, de meg is lett a jutalma, mert a végén a miniszterelnök széles mosollyal kizárólag vele fogott kezet, s kívánt neki boldog karácsonyt.

A kollektív nevelő és agitátori munkával már eddig sem volt gond, ami viszont a kollektív szervezést illeti, csak az elmúlt napokban a következők történtek: az elhíresült Bolgár György-ös stockholmi előadásra már jóval a rendezvény előtt kiutazott a köztévé stábja, hogy fölvegye a spontán kitört botrányt, sőt a Facebookra már azt is föltették a helyi magyar tiltakozók, hogy az afférról mikor fog a magyar híradó beszámolni. Hanem az Echo TV alighanem tényleg a kollektív szervezés csúcsára jutott Berlinben, ahol a botrányról az az ember tudósított, aki a botrányt kirobbantotta, vagy ahogyan az Index tudósítója írja: „riporterként saját maga adott interjút”.

Valahogy Lenin is így gondolhatta.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa