Csakhogy erre semmi esélyük. Elsősorban azért, mert Magyarországon nincs a számukra munka. Aki azt mondja, hogy „ne segélyen éljenek ezek az emberek, menjenek inkább dolgozni”, mutathatna nekik betöltetlen munkahelyeket is azokban a régiókban, ahol a legtöbb a tartós munkanélküli. Mutathat máshol is, de lehetőleg olyat keressen, ahonnan egy romának kinéző embert nem küldenek el az első percben.

Nekik jelenleg nincs más lehetőségük a túlélésre, mint a szánalmasan alacsony összegű segély, némi idényjellegű feketemunka, bizonyos helyeken a néhány hónapig tartó közmunka. Őket már aligha lehet visszaterelni a munka világába. Ha tetszik, a humanitás vagy a keresztényi könyörület, ha tetszik, a jól megfontolt polgári önzés azt diktálja, hogy a társadalom ne hagyja őket végleg magukra.

A másik körbe azok tartoznak, akik nem kerültek ki végleg a munka világából. Átmenetileg munkanélküliek, mert a munkahelyük éppen megszűnt, átalakult, vagy valamilyen ok miatt éppen csak őket nem foglalkoztatták tovább a korábbi helyen. Van esélyük újra elhelyezkedni, csak időre volna szükségük, mert kevés a betöltetlen állás, át kell képezniük magukat.

Vannak, akiknek ez az időszak rövidebb, mert fiatalok, viszonylag kurrens szakmájuk van, és vannak, akiknek hosszabb, mert már elmúltak ötvenévesek, illetve gyereket nevelnek, vagy csak „rossz helyen” laknak. Számukra az álláskeresési járadék az oxigénpalack arra az időre, amíg víz alá nyomja őket az élet. A társadalom részéről ez a pénz befektetés, hiszen mindenkinek érdeke, hogy a bajba kerültek ne veszítsék el végleg a talajt a lábuk alól. Ne veszítsék el a lakásukat, a reményt csak azért, mert – gyakran önhibájukon kívül – néhány hónapra munka és fizetés nélkül maradtak. Amíg volt munkahelyük, ők is fizették a szolidaritási járulékot, amiből most visszakaphatnak.

A kormány ezen a területen szigorítani akar. A jövőben csak 90 napig jár az álláskeresési járadék. Ennyi idő sokak számára biztosan nem lesz elegendő az elhelyezkedéshez. Bármit is mond a miniszterelnök arról, hogy elutasítja a megszorításokat, ez az intézkedés a leghagyományosabb megszorítás, ráadásul nem is a körültekintő fajtából.

Merülés közben veszik le az oxigénpalackot, és nem törődnek azzal, hogy ki tud így a túlsó partig evickélni. Ahogy nem a kondenzcsík tolja a repülőt, biztosan nem attól lesz több munkalehetőség, ha az álláskeresőket noszogatják. A kör bezárult: a kormány a tehetősebb rétegeknek többletjövedelmet nyújtó adócsökkentés költségeit az alacsonyabb keresetű munkavállalókon és a nehéz helyzetbe került emberek juttatásain spórolja meg. De legalább ne tagadnák! Ettől a macsó társaságtól ez a férfiatlanság majd annyira lehangoló, mint az igazságtalanságuk.