A hatalmi bázist biztosíthatják az előkelők, a katonák, a papság vagy más csoportok, mint például egy domináns szerepbe juttatott párt. Vezetőtestületek autokráciában is létezhetnek, valós hatalmuk azonban nincs, döntési terüket az autokrata határozza meg, és inkább az uralkodó személy karjának meghosszabbításaként működnek, mint politikaformálóként” – írja az online tudásbázis.

Bár a Wikipédiát tudományos körökben nem feltétlenül illik (egyelőre) hivatkozási alapnak tekinteni, a fenti definíció kétségkívül pontos. És az is biztos, hogy – a kínálkozó párhuzamok ellenére – nem a jelenlegi magyar közállapotokról szól (egyrészt régebbi keltezésű a bejegyzés, másrészt konkrét példát is említ: Hoszni Mubarak egyiptomi elnök lassan már csak múlt idejű „alkotmányos autokráciáját”). De azért nehéz nem észrevenni: az a fajta alkotmányos berendezkedés, ami Magyarországon az új alaptörvénnyel kialakul, mégiscsak egyfajta átmenet a demokráciából az autokratikus állam felé.

Az elfogadásra váró alkotmányszöveg azt a nagyon kevéssé demokratikus (sokkal inkább egyeduralmi) döntéshozatali mechanizmust terjeszti ki a teljes magyar hatalmi szférára, amelyik a Fideszben évek óta zökkenőmentesen üzemel. Ebben a rendszerben minden döntési sor végén egyetlen személy áll, és minden szakmai vagy társadalmi érdek alárendelhető egy bizonyos párt érdekének (ahogyan a kormány egyik legrenitensebb, a múltban a pártelnök-kormányfővel többször összeütközésbe –és emiatt a pártban belső száműzetésbe – került államtitkára mondta nemrég: ha a szakterületének a szempontjai szembekerülnek a Fideszével, gondolkodás nélkül az utóbbit fogja érvényesíteni, mert ebben a struktúrában másra nincs lehetősége).

Ezt az országot jelenleg egy rendkívül szűk, féltucatnyinál is kevesebb emberből álló hatalmi elit irányítja. Súlyos döntési helyzetekben a kormányfő a saját pártjából legfeljebb Kövér László véleményét kéri ki olykor, emellett még háromnál nem több gazdasági hatalmasság részesül néha abban a kitüntetésben, hogy a feltett kérdésekre nemmel is válaszolhat. És kérdezhet is. A Fideszben régóta nincsenek valódi fékek és ellensúlyok – mostantól (az AB, az ombudsmanok, a sajtó megregulázása után) a közhatalomban is csak az árnyékuk marad. Van viszont kormány(fő)hű különrendőrség (az a bizonyos audis TEK), és van domináns szerepbe juttatott párt is, amelynek ideológiáját, értékrendjét, jelentős posztokhoz rendelt bizalmi embereit ezentúl az alkotmány is védi, a jövőbeni politikai szimpátiáktól függetlenül.

Az alaptörvényből kirajzolódó politikai rendszerben a Fidesz akkor is fontos (talán a legfontosabb) hatalmi tényező maradhat, ha a következő választásokat elveszíti. Az alkotmány nem magát a pártok közötti versenyt, hanem „csak” annak tisztaságát, az esélyek egyenlőségét számolja fel, egyoldalúan a jelenleg hatalmon lévőknek kedvezve – ez valóban rendszerváltás erejű fordulat.

A Fidesz mozaikszó elvesztette eredeti jelentését. A fiúk autokratának még elég fiatalok, de a demokráciából láthatóan kiöregedtek.