Ez külön tanulmányt érdemelne.

Magyarországra rendszerint az a légiós jön, aki sehol másutt nem kell, már csak azért is, mert minálunk futballozni módfelett kockázatos: azért a labdarúgóért, aki idevetődik, végképp nem tolonganak a játékosügynökök.

Mifelénk – ahogyan a futballpályákon mondják – csak „leketyegni” lehet, itt a tempó még az európai középmezőny ritmusától is messze elmarad. Tavaly százhuszonhárom külföldi mégis vállalta a veszélyt, és tudásának megfelelő potom pénzért – tisztelet a kivételnek – belesüppedt a semmibe.

A meglepő méretű forgatagban a legmeghökkentőbb az a kritika, amelyet ez a „bevándorlás” tükröz. A magyar utánpótlásnevelést, a hazai labdarúgók felkészítését ennél súlyosabb bírálat még nem érte, merthogy a túlnyomó többségükben pimf légiósok is jobbak az itthoni játszótársaknál.

Összehasonlításképpen: a spanyol Primera Division 117, a német Bundesliga 113, az olasz Serie A 112 légióst alkalmazott 2010-ben. Nagy különbség azonban, hogy azok tényleg futballisták.

A „mi” készletünkről sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy velük eljött a hetedik mennyország.