Az ismérvek 80–90 százalékával egyetértek. És még egy párat hozzá tudnék tenni. Vajon hányan lehetünk így? Háromszázezren? Négyszázan? A tavalyi MDF-szavazók fele, azok a liberálisok, akik az SZDSZ-ből még 1994-ben kiszerettek, és azóta nem járnak szavazni, illetve néhányan, akik eddig azt hitték, talán még mindig hiszik, hogy a Fidesz vagy az MSZP a kisebbik rossz.

A többség nem ért egyet velünk. A többség állampárti. Pontosan azt várja, amit az éppen aktuális állampárt ígér neki. Vagy fordítva: az éppen aktuális állampárt azt üzeni a többségnek, amit az vár. Munkahelyet, kolbászból kerítést. Az akol melegét. A többség globalizációellenes, mert féli azt, mint az ördög a tömjénfüstöt. A többség fél a versenytől, a piactól, mert tudja, hogy alulmarad. Ezért aztán utálja a multikat és az egész New York–Tel-Aviv-tengelyt. A többségnek fogalma sincs arról, hogy miként működik egy vállalat, miként működik a gazdaság. A többség nem tanulta meg a történelmet, vagy csak felszínesen. A többség elmegy a Hargitára és felsóhajt: ez itt régen mind a mienk volt! A többség bőszen alkotmányoz, bár a mostanit se olvasta. A többség szereti a mai Fidesz világot, ugyanúgy, ahogy harminc éve Kádár világát is szerette. A többségnek nem kell politikai érdek-képviseleti demokrácia, a többségnek egy erőskezű vezér kell, aki megmondja, hogy mi legyen, oszt jó napot. Kevesen vagyunk tehát, és meg vagyunk osztva. Nem kell megosztó ellenfél, megosztjuk mi magunkat. Nem értünk mindenben egyet, és kompromisszumokat nem kötünk. Ha lenne egy pártunk, egy év alatt négy platformra bomlana.

A szerző azt mondja: „kell egy csapat”. No, a csapat összeállításán megint csak összeveszünk. Egy részünk nem kér a levitézlett egykori sztárokból, akik ma pártonkívüliként sebeiket nyalogatják vagy ott ülnek az MSZP-frakcióban. Köszönjük, nem kérünk belőlük. Ezen részünk a csodára vár, arra, hogy a semmiből legyen egy párt, tiszta lappal, új emberekkel. Ezen részünk saját magára vár.

Más részünk szövetséget köt az MSZP liberális, modernista szárnyával. Ez a részünk chartázik és népfrontozik. Makacsul nem hajlandó tudomásul venni, hogy ez még sosem jött be, Magyarországon pláne nem. Azért nem jön be ez a taktika,mert a népfront széles, és a másik végén olyan szövetségesek vannak, akikkel egy magunkfajta nem tud szövetséget kötni. Azok ott rendre elszabotálják a reformjainkat. Azok az erők ugyanarra a többségre támaszkodnak, amelyikre a populista jobboldal.

A szerző azt mondja: a magyar konzervatív párt utópia. Azért tisztelet és köszönet érte, hogy leírta.

Király Artúr pártnélküli konzervatív liberális