Hej, tükör...
„Hej, tükör, összetörlek/Ha nem én vagyok a legszebb...” Hajdanán sokszor hallgattam nagy élvezettel Koncz Zsuzsa dalát, az önmagát mindennél és mindenkinél különbnek tartó üresfejű széplány – celeb – kedves és finom karikatúráját; de álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer majd ez a nóta válik egy országot irányító, kétharmados párt indulójává, mondhatni himnuszává.
Hej, tükör... Hívhatták ezt a tükröt Költségvetési Tanácsnak, Alkotmánybíróságnak, monetáris tanácsnak, vagy akár csak a földrajzi nevek átírását véleményező bizottságnak, bizony ripityára törték, ha nem azt találta a legszebbnek, legjobbnak, tökéletesnek, amit megmutattak neki. Azoknak a tükröknek, amelyek szeretnék megúszni a törést-zúzást, torzítaniuk kell. Görbülniük.
Csak az a baj, hogy azok, akik efféle görbe tükör előtt kívánnak borotválkozni, előbb-utóbb megvágják magukat. És az a baj, hogy ilyenkor sohasem a beretválkozó vére, hanem a miénk folyik!
Csík István Budapest
