Az MNB felügyelőbizottságának elnöke újból élt a lehetőséggel, és az esedékes ülésük után – hasonlóan márciushoz – a sajtóra ontotta megrázó észrevételeit a monetáris politika központjában folyó bűnös gazdálkodásról.

Ha hinni lehet az egykori jegybankelnöknek, elképesztő állapotok uralkodnak a Szabadság téren. Ha hinni lehet. Vádjai annyiban kibírják az idő múlását, hogy semmit sem változnak: újból előkerült a jegybanki vezetők megengedhetetlenül magas fizetése, és az ésszerűtlen kommunikációs kiadásokról is mintha hallottuk volna már Járai magvas véleményét.

Aztán mikor már felvonnám a szemöldököm, megjelenik az MNB válasza: Járai érdekes állításai a felügyelőbizottság ülésén készült jegyzőkönyvből nem köszönnek vissza. Hogy mindenki értse: amit elengedhetetlenül fontosnak érzett a sajtóval közölni, annak nyoma sincs a bizottság hivatalos dokumentumaiban.

Elmarasztaló határozat nem született az ülésen, és az sem Járai vádjait alátámasztó információ, hogy az MNB vezetőinek tájékoztatását a vizsgált ügyekről szó és hang nélkül tudomásul vették a bizottság tagjai.

Az fb-elnöknek emiatt vélhetően nem lesznek álmatlan éjszakái, folytatni fogja harcát. Kitartó hadakozását viszont már nem csak az MNB-ben nézik megütközéssel vegyes csodálkozással: az egykor mellette küzdő harcostársak időközben lábhoz tették a fegyvert, és egyre nagyobb űrt hagyva körülötte csöndben figyelik Járai dúlását. A közelmúltban több vezető fideszes politikus kimondta, hogy Simornak helye lesz a jegybankban a mandátuma, vagyis 2013 végéig. Ideje lenne szólni Járainak.