A kormány drasztikusan fel akarja emelni azt a felsőoktatási tandíjat, amelynek a létezését és létjogosultságát is hevesen tagadja. Hogy miért kell tandíj, azt Trefort Ágoston már 1873-ban világosan elmagyarázta a „főtanodai oktatásról” szóló törvény vitájában: „mert a szegényt nem a tandíjak – nem nagy – összege, hanem az ellátási költségek nagysága tartóztathatta vissza fiának főtanintézetbe való küldésétől, amin nem a tandíjak megszüntetése által segítünk, melyben szegény, gazdag, jó és rossz tanuló egyaránt részesülne, hanem ösztöndíjak és oly segélydíjak adományozása által, melyek szegény, de jó tanulóknak lehetővé teszik ellátási költségeik fedezését, a vagyonos pedig... miért ne fizessen azért, ami által gyermekének a legmaradandóbb és leginkább kamatozó tőkét biztosítja, s miért viselje e terhet helyette más, ki e jótéteményben nem részesül.”

Mindez a rendszerváltás után még mindenki számára nyilvánvaló volt. 1993-ben az összes parlamenti párt egyetértésével fogadták el a tandíj bevezetését előíró felsőoktatási törvényt, és be is jelentették: 1994 őszétől tandíjat kell fizetni. A törvényjavaslat vitájában Mádl Ferenc ugyanazokkal az érvekkel állt ki a tandíj mellett, amelyekkel később Magyar Bálint. 1994-ben az MDF, a Fidesz, az MSZP és az SZDSZ választási programja egyaránt tartalmazta a tandíj bevezetését.

1995-ben az ellenzéki pártok a Fidesszel az élen korábbi álláspontjukkal szembefordulva hevesen támadták a végre valóban bevezetett tandíjat. 1998-ban el is törölték azt, s a 2008-as népszavazással megakadályozták, hogy újra bevezessék. Közben persze a tandíj végig létezett. Aminek a lehetőségét gátlástalan szociális demagógiával fölszámolták, az a szociális tandíj volt. Amiről Trefort és Mádl beszélt, ami a jóléti újraelosztás fontos eleme, amivel az előnyös helyzetűek előnyeik gyarapítását legalább részben megfizetik, ami alól a hátrányos helyzetűeket mentesíteni és/vagy amiből őket támogatni lehetne.

Úgy tett mindenki, mintha a költségtérítés, melyet 1996-ban vezettek be, s az első Orbán-kormány alatt futtattak föl, nem lenne tandíj. Mi a nyavalya lenne, amit diákok fizetnek azért, hogy oktassák őket?! Tandíj az: a kiátkozottnál sokkal súlyosabb terhet jelentő, igazságtalan, antiszociális tandíj. A közoktatás nálunk az esélyegyenlőtlenségeket tetemesen megnöveli, az előnyösebb helyzetből jobb eséllyel lesz több pont és államilag fizetett képzés, a hátrányosabból meg kevesebb pont és költségtérítéses képzés.

Akinek nem telik rá, kiesik. Ha megduplázzák, még sokkal többen esnek ki. A költségtérítés nem az államtól független magánbuli. Be van az építve mélyen az állam oktatáspolitikájába és intézményeinek finanszírozásába. A kormány az ordító igazságtalanságot még ordítóbbá óhajtja tenni, drasztikusan megemelné az antiszociális tandíjat, mondván, hogy a fizetős diákok térítsék meg képzésük teljes és valóságos költségét. Az állami szerepvállalás így lesz tiszta: az egyiknek mindent, a másiknak semmit.