A baloldal legnagyobb szervezett ereje, amely forgatókönyveket gyárt a következő hónapokra tervezett föltámadásáról, illetve az úgynevezett demokratikus ellenzékben betöltött vezető szerepéről, mindössze arról feledkezett meg szombaton, hogy a parlamenti pártok egyike rasszista retorikával fölvezetett felvonulást rendezett egy észak-magyarországi településen. A megannyi súlyos társadalmi problémával megvert, nyomasztó szegénység sújtotta régió legfőbb konfliktusainak egyikére a gyűlöletet kínálták megoldási javaslatként a szélsőjobboldali tüntetők.

Baloldali alternatívát nem mutatott föl senki. A hejőszalontai performance-on éppúgy nem jelent meg egyetlen baloldali potentát sem, ahogy korábban a radikálisok gyöngyöspatai piknikjén sem, miközben az LMP képviselői a helyszínen vállaltak közösséget a kirekesztésre ítéltekkel.

Pedig az eset újabb esélyt kínált az MSZP-nek, hogy választ adjon a legsürgetőbb társadalmi problémák egyikére. Ha a szervezet vezetői vagy legalább ifjúsági tagozatának aktivistái szembenéznek a szélsőjobboldali sereggel, akkor faktumként értelmezhetnénk: a magyar baloldal nem tűri, hogy bárkit is származása miatt bélyegezzenek meg.

Egyébiránt a párt – hiteles ellenzéki szervezetként – egyúttal nyilvánosságra hozhatta volna részletes programját, amelyben megfogalmazza, hogyan alakítaná át az oktatást, milyen szociális alapokon nyugvó ösztöndíjrendszerrel segítené a nyomorban ragadt családok kitörését, s mindennek hogyan teremtené meg a pénzügyi alapjait. Mindemellett leszögezhette volna: elutasítja a bűnözés minden formáját. A baloldali politikusok azonban nem utaztak el Borsodba. Igaz, alig egy hete részországgyűlést tartottak Kazincbarcikán, ám a fórum finoman szólva is visszafogott médiafigyelmet kapott, még ha a párt üzenni is akart a hatalomnak a helyszínválasztással. Hejőszalontára pedig végképp nem ért el semmiféle üzenet.

Mentségként lehet a tárgykörben elhangzott szocialista nyilatkozatokra hivatkozni, miközben azonban ebben a műfajban az egyebekben vállalhatatlan mondatokkal kitűnő Lázár János vitte a prímet, amikor leszögezte: „semmilyen gittegyletnek nincs joga le-föl masírozni és megfélemlíteni másokat”.

Ha az új alaptörvényre nem is, a baloldali eszmevilág alapjaira fölesküdhettek volna Hejőszalontán a szocialisták. Elég lett volna odamenni.

Nem tették, így megint elszalasztottak egy esélyt, hogy megmutassák: nem csupán a kormányzó pártot akarják leváltani, hanem azt a fölfoghatatlanul hideg, szegényellenes, autoriter eszmét is, amely a politikáját uralja.