Mégsem volt puccs?
Hogy is történt ez?
„Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy a magyar kormány pucscsot hajt végre a magyar parlament ellen, …puccsot hajt végre a saját népe ellen” – mondotta Orbán Viktor a szlovákiai Losoncon 2008. február 26-án rendezett konferencián, azon a napon, amikor a Gyurcsánykormány Budapesten orosz partnerekkel tárgyalt a Déli áramlat gázvezeték megépítéséről. Az akkor még kormányfői tisztségre pályázó Orbán tehát „puccs”-nak ítélte, hogy a kormány több oldalról, esetleg orosz forrásból más úton is biztosítani akarja az ország gázellátását.
Persze más ellenzékből felelőtlenül bírálni, és más kormányon felelős intézkedéseket hozni. 2010 januárjában már kormányra készültek: „Kiemelkedően fontosnak tartjuk azt, hogy indulati, ösztönös oroszellenesség a magyar–orosz kapcsolatokat ne zavarja –mondta tegnapelőtt az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, miután megbeszélést folytatott orosz kollégájával. Németh Zsolt a kapcsolatok új alapokra helyezését szorgalmazta.” (Magyar Nemzet, 2010. január 23.)
Figyelemre méltó kijelentés. De ki az, aki „indulati, ösztönös oroszellenesség”-ből akarja (akarta) zavarni ezt a kapcsolatot? Németh Zsolt Orbánt bírálta volna losonci kijelentése miatt? Ezek szerint a Gyurcsány-kormány szerződéskötése mégsem volt puccs? Vagy 2008 februárjában még puccs volt?
A fentiek ismét rámutatnak a Fidesz kétarcú politikájára, ami persze nem új dolog. Nekik szabad egyszer indulati, ösztönös oroszellenességet nyilvánítani, máskor meg ez ellen fellépni. Ezt a politikát folytatták nyolc éven át. Bírálták a Gyurcsány-kormányt, mert nagy kapacitású gáztárolókat épített és helyezett üzembe. Csakhogy így lehetett biztosítani az ország gázellátását az orosz–ukrán gázvita kapcsán leállított gázszállítások idején, sőt még a szerbeknek is tudtunk kölcsönadni.
Almási József Tatabánya