Aznap nem ő volt az egyetlen, de a Zöld-frakcióhoz tartozó kolléganője nem csinált belőle médiaeseményt. A húszhetes szülési szabadság ügye ezzel a Népszabadságban is komoly teret kapott. De a történetben van egy-két csavar.

Először is, a javaslat nem bukott el az EP-ben, ahogy azt olasz képviselőtársamtól közölt szavak mondják. A parlament ugyanis a tavaly október 20-i szavazáson kiállt a (legalább) húszhetes anyasági szabadság mellett, sőt ezt kiegészítette további két hét apasági szabadsággal.

Az EP ekkor fogadta el a szocialista Edite Estrela képviselő jelentését, amely ezt a követelményt tartalmazza. Ez a második csavar. Ugyanis az Estrela-jelentést a szociáldemokraták és a zöldek támogatták egyértelműen, s nem bizonyos tagállamok szavazatai hiányoztak a direktíva elfogadásához. A törésvonalak nagyon is pártpolitikaiak: a húsz hetet a néppártiak és a konzervatívok az első perctől kezdve nem támogatták. A parlamenti többség ezzel együtt meglett, mert egyes képviselők ezekből a frakciókból is megszavazták a jelentést.

Miért nem lett mégsem uniós előírás? Azért, mert a döntéshez az Európai Tanács (gyakorlatilag a nemzeti kormányok) kellő többségének egyetértése is kell. Az ET a december 6-i ülésén úgy vélte, hogy a 20 hét túl drága (!) lenne. Ezenfelül számos kormány az apasági szabadságot sem szívesen látná a direktívában.

Itt jön a következő fordulat, pontosabban jöhetne. Egyeztetni kellene a parlament és a tanács között. Ebben lenne kulcsszerepe az elnökséget adó országnak. Sima ügy, gondolnánk, hiszen az Orbán-kormány egyik első intézkedése a gyes meghosszabbítása volt, amit nagy (belső) propaganda kísért. Joggal bízna az ember abban, hogy az eddig kevés sikert hozó elnökség idején a kormány kapva kap a lehetőségen.

Hát nem. Januárban, európai parlamenti meghallgatásakor Réthelyi Miklós kijelentette, hogy tárgyalások ugyan lesznek ebben a témában, de különösebb eredményekre nem számít. Ezzel igazodott az ET álláspontjához, hogy a húszhetes indítványt még csak tárgyalási alapnak sem tekinti. Úgy tűnik, a magyar kormányzat most sem vállalta a vitákat.

A dolog egy szempontból érthető. Az ügyet ugyanis alapvetően a jobboldali kormányok blokkolják. Ezzel végül is visszaállt a pártpolitikai vonal. Hogy a magyar kormányzat hozzáállásában ez volt-e a meghatározó, vagy a kényelmesség, azt nem tudhatjuk. Nem ez az egyetlen példa a kettős játékra. Tavaly egy hasonló jelentésről vitázva sikerült elérnünk a parlamentben, hogy az önfoglalkoztató nők is kapjanak legalább 14 hét fizetett anyasági szabadságot. A tanácsban 25 tagállam megszavazta a javaslatot, kettő tartózkodott. Köztük az egyik Magyarország. Ennél az esetnél még a fenti okokkal sem magyarázható a hozzáállás.

Sokszor mondják, hogy az európai politika átláthatatlan, amiben sok igazság van. Időnként azért a nemzeti kormányok is hozzájárulnak ehhez.

Dr. Gurmai Zita, az Európai Parlament tagja, szocialista képviselő