Narancsszínű „csontvázak”
A kormányváltás óta eltelt nem egészen egy év alatt a fi deszes és kereszténydemokrata „csontvázak” nem azonos nagyságrendűek a korábbról ismert több 10–100 milliós jogtalan pénzszerzésekkel, de egyértelműen bizonyított, hogy a törvénytelen úton mozgó pénz egyenesen valamelyik kormánypárti politikus pénztárcájába került. Így részesült kettős – országgyűlési és polgármesteri – költségtérítésben Szabó Zsolt és Zsiga Marcell fideszes, illetve Földi László kereszténydemokrata politikus. Lázár János frakcióvezető március 24-én a Kossuth rádióban újabb három fideszes politikusról ismerte el, hogy szintén két jogcímen vettek fel költségtérítést. Köztük olyan országosan is ismert politikusok, mint Papcsák Ferenc volt elszámoltatási kormánybiztos, Cser-Palkovics András frakcióvezető-helyettes, illetve Brajer Éva alpolgármester.
A sort azonban Lázár Jánossal is kezdhettük volna, aki 2010-ben országgyűlési képviselőként és polgármesterként is felvette a költségtérítést. Ezt tetézte azzal, hogy felváltva két 450 lóerős Audi kocsit használt, melynek fenntartási költsége havonta 600 ezer forintot tett ki, melynek felét a Fidesz-frakció, a másik felét pedig a polgármesteri hivatal állta.
A Fidesz vezetése e törvénytelen pénzszerzési manővereket nem ítélte el, nem tekintette a közösségi tulajdon jogtalan elsajátításának, hanem csak hibának minősítette. A társadalom megnyugtatására azonban Orbánék kénytelenek voltak őket elmarasztalni: a jogtalanul felvett költségtérítést visszafizettették velük és egy kisebb összegű pénzbírságot is kiróttak rájuk. Ezzel úgy gondolják, hogy fátylat lehet borítani a dologra. Arról azonban semmit nem tudunk, hogy az ügy morális súlyához illő elmarasztalásról – az érintettek állásukból, tisztségükből való felmentésén – gondolkodtak volna. Bezzeg, ha egy ellenzéki politikus teszi ugyanezt, azonnal tücskötbogarat kiabálnának rá és követelnék lemondását. A Fidesz vezetésére is elmondható az ismert magyar közmondás: „Más szemében a szálkát is meglátja, de a magáéban a gerendát sem”.
Juhász T. János Budapest