Ezen mit sem változtat „az, hogy természetes, vitathatatlan és valamennyi konkurensét túlszárnyaló adottságokkal is rendelkezik az idegenforgalom és a luxuscikkek exportja terén”. (Perroux, F.: Nemzeti függetlenség és kölcsönös gazdasági függőség, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1972. 141. o.) Ezeket a sorokat Perroux még a mai tudásalapú gazdaságok korszaka előtt írta. A jelen korban, amikor a gazdaság versenyképességében a tudás, a kiművelt emberfők sokasága a meghatározó, legalábbis megfontolandó, hogy szűkös közös javainkat stadionépítésbe, látványsportba vagy a kutatás-fejlesztésbe, az egyetemi képzésbe fektetjük-e be. Jó lenne, ha mindezekre telne, de ha nem elegendő a forrás, akkor rangsorolni kell.

Az államháztartás rendelkezésére álló pénzforrások társadalmi-gazdasági célok szerinti felosztásakor arról döntünk ugyanis, hogy sikerül-e az átstrukturálással az adósságcsapdából való kilábalás, az ázsiai kistigrisekkel is sikeresen versengő magyar gazdaság megalapozása.

Legfontosabb közügyünk a tudásba való befektetés. A befektetés halasztásának –elmulasztásának negatív hatásai, ha rögtön nem is, de néhány éven belül jelentősek. A szellemi elsivatagosodás pedig nagyon nehezen visszafordítható folyamat.

Dr. Inzelt Annamária Budapest