Mire nincs pénz?

Érdemes felidéznünk Perroux mintegy negyven éve a francia gazdaság növekedési nehézségeiről leírt gondolatait a magyar gazdaság átstrukturálásakor: „…az az ország, amely beleegyezik abba, hogy külkereskedelmi mérlegét idegenforgalma, illatszerek, finomszesz és primőrök exportjával tartsa egyensúlyban, és külföldi vállalatok számára szolgáltassa ki tudományos ágazatát és nehéziparát, igen figyelemreméltó technikai és gazdasági műveletek színtere lehet, de még az önálló nemzetgazdasági jellegét is elveszítené.”

Ezen mit sem változtat „az, hogy természetes, vitathatatlan és valamennyi konkurensét túlszárnyaló adottságokkal is rendelkezik az idegenforgalom és a luxuscikkek exportja terén”. (Perroux, F.: Nemzeti függetlenség és kölcsönös gazdasági függőség, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1972. 141. o.) Ezeket a sorokat Perroux még a mai tudásalapú gazdaságok korszaka előtt írta. A jelen korban, amikor a gazdaság versenyképességében a tudás, a kiművelt emberfők sokasága a meghatározó, legalábbis megfontolandó, hogy szűkös közös javainkat stadionépítésbe, látványsportba vagy a kutatás-fejlesztésbe, az egyetemi képzésbe fektetjük-e be. Jó lenne, ha mindezekre telne, de ha nem elegendő a forrás, akkor rangsorolni kell.

Az államháztartás rendelkezésére álló pénzforrások társadalmi-gazdasági célok szerinti felosztásakor arról döntünk ugyanis, hogy sikerül-e az átstrukturálással az adósságcsapdából való kilábalás, az ázsiai kistigrisekkel is sikeresen versengő magyar gazdaság megalapozása.

Legfontosabb közügyünk a tudásba való befektetés. A befektetés halasztásának –elmulasztásának negatív hatásai, ha rögtön nem is, de néhány éven belül jelentősek. A szellemi elsivatagosodás pedig nagyon nehezen visszafordítható folyamat.

Dr. Inzelt Annamária Budapest

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.