A régi magyarok  mondását a mához hangszerelem, ha valaha igaz volt, hogy „Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita (Magyarországon kívül nincs élet, ha van élet, nem ilyen.”), akkor ma viszont az az igazság, hogy „Európán kívül nincs élet, ha van élet, akkor, az nem ilyen”. Aki mást mond, az félrevezet, az becsap.

Amikor Magyarország társaival együtt kiszakadt a nemzetközi kommunizmus uralma alól, akkor az euroatlanti integrációhoz való csatlakozásunk garantálta az erőviszonyok számunkra egyedülállóan kedvező változásainak megőrzését. Nem illik elfelejteni, hogy a NATO-hoz és az EGK-hoz való csatlakozást népszavazás erősítette meg. A múzeum lépcsőjén elmondott legutóbbi beszédet – legyünk jóindulatúak – ne tekintsük másnak, mint a nemes szónok „irodalmi munkássága” részének. A benne foglaltakat nem erősítette meg újabb népszavazás, tehát az előbbi két népszavazás eredménye a mérvadó továbbra is.

Tetszik, nem tetszik, nekünk olyan Európa-politikára volna szükségünk, amely Magyarországot európai hatalomként definiálja. Ha európai hatalom vagyunk, akkor nemcsak földrajzi értelemben, hanem a fogalom teljes politikai, társadalmi és gazdasági értelmében kell, hogy azok legyünk. Politikai értelemben sikerült elszakadnunk onnan, ahova a mások akarata helyezett bennünket és a szónok állításával szemben, a nyugati világ ez idáig megbecsült tagja lettünk. Társadalmi értelemben, a húsvétra beígért nem is tudom micsoda hatálybalépéséig, jól, vagy rosszul, de működő demokráciává lettünk. Gazdasági értelemben viszont egy olyan egységes belső piacra kerültünk be, amely kifelé egy hangon tud szólni és szerződni, és ahol, ha botladozva is, de egyazon pénz méri az értéket és táplálja a gazdasági erőforrások kiaknázását.

Magyarország Európában találtameg igazi hazáját. Erejét az sokszorozhatja meg, ha a körülötte lévő országokban nem riválisait, hanem szövetségeseit és barátait ismeri fel. A francia–német egymásra találás példáját követve, Magyarországnak összes közeli és távolabbi szomszédjával kell egymásra találnia. Úgy, ahogy a Benelux Unió volt a nagy európai integráció kutatólaboratóriuma és kísérleti műhelye, úgy kell nekünk is a visegrádi együttműködést olybá alakítani és kiszélesíteni, hogy a 27-ek Európáján belül a Duna-völgye egy hangon tudjon szólni és állást foglalni.

A környező országokban élő nemzettestvéreinknek pedig, akkor lesz megbecsültsége és elismertsége nem önként választott hazájukban, ha az adott ország és Magyarország között a barátság és az együttműködés váltja fel a rivalizálás és a szembenállás világát.

Miért ne lehetne a kiszélesített és megreformált Duna-völgyi együttműködés az újabban aláhanyatlani látszó föderatív európai kezdeményezések kutatólaboratóriuma és kísérleti műhelye? Magyarország számára az európai integráció föderatív irányba való fejlesztése több eséllyel szolgálhat, mint az Európai Unióban jelenleg erősödő kormányközi együttműködési modell. Az Európai Unióban a francia–német egyetértés természetesen továbbra is megkerülhetetlen marad, ezért voltak bölcsek a lengyelek, amikor a visegrádi együttműködés mellett egyre nagyobb hangsúlyt adtak és adnak a Franciaország, Németország és Lengyelország közötti trilaterális együttműködés ún. weimari modelljének. Ebben a kérdésben van mit tanulnunk a lengyelektől. Németország változatlanul a legnagyobb piacunk az Európai Unión belül és Franciaország térségünkön belül egyre inkább tájékozódik Magyarország, mint gazdasági és kulturális partner irányában.

A múzeumi beszéd nem ilyen Európapolitikáról szólt, ezért nem is tetszett. Nincs bennem harag és indulat, csak sajnálat az elveszni látszó lehetőségek miatt.

Dr. Mikósdi György ny. gazdasági diplomata, Budapest