Megígérte, hogy fontolóra veszi javaslatomat, de kérte türelmemet. Döntését reménykedéssel és nagy türelemmel várva – mérlegelését segítendő – legyen szabad a következőket előterjesztenem:

Az „emeregy” és társai naponta többszázszori elhangzása nemcsak a rossz hangzás miatt bántja a jó ízlésű emberek fülét, hanem kicsit a falanszter világát is felidézi, amelyben megszűnnek a nevek, hogy helyükre a számok és rövidítő jelek kerüljenek. (Mit szólna hozzá, ha Önt a továbbiakban nem a neve szerint említenék, hanem lenne helyette MR1/1, a helyettese MR1/2, a stúdióvezetők pedig MR1/1/1–5 stb.?)

Az „emeregy” Kossuth rádió jelzős szerkezet, amelyben az „emeregy” megkülönböztető jelző és arra szolgálna, hogy a többféle Kossuth rádiót elkülönítse egymástól (pl. az „emeregy” Kossuth rádiót az „emerkettő” Kossuth rádiótól, mint pl. a piros almát a zöld almától). Az „emeregy” tehát szereptévesztésben van: a nyelvhelyesség törvényei szerint vagy az egyiket szabad mondani vagy a másikat (márpedig – gondolom – senki sem szeretné száműzni Kossuthot vagy Petőfit a rádió nevéből).

Végül újra megemlíteném, hogy az „emeregyek” naponta többszázszori elhangzása nemcsak felesleges és bántó, hanem elhagyásukkal tekintélyes mennyiségű időt is megtakaríthatnának, műsoridőt biztosítva sok értelmes és hasznos közleményre.

Reménykedve várom a vezérigazgató úr bölcs döntését.

Domokos László nyugalmazott könyvtárigazgató, Makó