Nagyon meglepett a Ferihegyi repülőtér átnevezéséről szóló írás, az érintettség okán – merthogy sok éve tagja vagyok (vagy voltam?) a tárcaközi Földrajzinév-bizottságnak.

S az, hogy én mint „nyugdíjas tag” e testületből kimaradok, az nem fontos – most már nekem sem. Az viszont elszomorít, hogy fiatalabb, ügybuzgó társaim, Pokoly Béla és Mikesy Gábor állásukkal fizettek az úgymond súlyos hibáért. Magamra vállalom a teher jelentős részét, mert első számú szószólója voltam a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, Budapest–Ferihegy név adásának.

Tulajdonképpen azért volt számomra fontos mind ez ideig e társadalmi munka, hogy sok évtizedes szakmai elhivatottságom jegyében ahol csak lehet, védjük a magyar nyelv szerves részét képező földrajzi névanyagot. A divatokkal szemben kiálltam például a XI. kerületi új lakópark villamosmegállójának Kőérberek elnevezéséért, mivel a Tóváros divatnév jóváhagyása esetén néhány év múlva a gyönyörűséges Kőérberek szó eltűnt volna földrajzi nyelvkincsünkből. Szolidáris vagyok Dutkó Andrással is, mert a Földrajzinév-bizottság üléseinek előkészítését mindig a legnagyobb odaadással és ügybuzgalommal végezte. S most, hogy a bizottság nem pontosan azt a reptérelnevezést javasolta amit a kormány, ezért távoznia kell.

Hát kérdem én, mi az érdemi különbség a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér illetve a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, Budapest–Ferihegy között? Csak annyi, de az nem kevés, hogy a számunkra oly fontos Ferihegy megmarad a magyar nyelv és térképészet szótárában. Arról egyébként az illetékesek is megygyőződhettek, hogy a számukra nem kedvező szavazatarány ellenére a bizottság a javaslatot, azaz Liszt Ferenc géniuszának kiemelését – hasonlóan a varsói Frédéric Chopin repülőtérnévhez – messzemenően támogatta.

Vigaszom azonban, hogy sok-sok év múlva is az egyszerű ember Ferihegyről indul és oda érkezik, mint ahogy a Lágymányosi hidat használja Dél-Pest és Dél-Buda között, nem pedig a Szent László hidat. Földrajzi nevek tekintetében ne engedjünk a divatoknak – tartsuk meg azt a névanyagot, amelyet a lakók, az utazók megszoktak és szívesen használnak.

A szerző professor emeritus