Olcsó és felelősség nélküli szórakozás javaslatokat tenni, hogy ezt vagy azt erről vagy arról nevezzék el. Intézményeket, utcákat. Ez ellen a műkedvelő passzió ellen Móra Ferenc múzeumi jobbkeze, a kiváló várostörténész, Cs. Sebestyén Károly már 1928-ban azt javasolta Szeged városatyáinak, hozzanak olyan szabályrendeletet, amely szerint aki új utcanevet javasol, köteles a változtatással járó költségeket (utcatáblák, cégbélyegzők, fejléces levélpapírok s így tovább) födözni. Mindjárt elmenne a kedvük a hasra ütéssel született ötleteiktől…

Szeged utcaneveiről 1974-ben megjelent könyvemben tíz tételben fogalmaztam meg azokat az irányelveket, amelyek az utcanévadást meghatározzák. Egyik lektorom nem engedte, hogy tízparancsolatnak nevezzem őket, de most tán megtehetem. Aktuálisabbak, mint valaha.

1. Az utcanév nem egyetlen módja a nagy történelmi, politikai, művészeti személyiségek iránti tiszteletadásunknak. Életművük kiadása, terjesztése; szobraik fölállítása, emléktábláik leleplezése; nevük megörökítése iskolák, intézmények nevében – megannyi lehetőség az utókor számára.

Az utcanév rendeltetése elsősorban nem a tiszteletadás, hanem a tájékoztatás. Ezért a névadást korlátozhatják külső, főként nyelvi szempontok. Pl. rokon hangzás már meglevő utcanévvel (Berzsenyi~Bessenyei), nehezen kiejthető név.

Az utcák, terek, közintézmények névadásának a tájékoztatás után célja lehet a hagyományőrzés is. Ferihegy annak a németből magyarrá lett sörfőzőnek és szőlésznek emlékét örökíti meg, Mayerffy Ferencnek (1776–1845), akinek itt voltak a birtokai, melyeken Széchenyi István barátjaként a reformkor szellemében korszerű gazdálkodást folytatott. S a nép, jellemzően, becenevéről nevezte el a tájat, amelyen utóbb a főváros repülőtere létesült, s amely így – példásan megőrizve a nép adta nevet – világhíressé tette névadóját. Ez olyan hungarikum, amelyet meg kell őrizni. Most Szőcs Géza államtitkár azt találta ki, hogy bicentenáriuma alkalmából Liszt Ferencre kereszteljük át. Ugyan minek? Szüksége van erre a nagy zeneszerzőnek, akinek nevét az ország legjelentősebb zenei intézménye, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hirdeti? S akiről csak a fővárosban hat út, utca, tér van elnevezve?

2. Régi utcanevet lehetőleg ne változtassunk meg. Minden – az okkal hozott is – változtatás költséges; az oktalan még káros is. Zökkenőt okoz a tájékozódásban, megzavarja, nehezíti a mentők, tűzoltók, postások, taxisok munkáját; sok új cégtábla, bélyegző, levélpapír kell; a személyi igazolványok átírása fölösleges munkatöbblet, időpocsékolás – pénzkidobás.

3. A város, falu történetét, sajátosságait őrző utcanevek ugyanúgy védendők, mint a műemlékek.

4. Új nevet lehetőleg új utcák kapjanak. Az új neveket ne ötletszerűen, hanem átgondoltan, lehetőleg több utcára érvényesen

egyszerre, a szomszéd utcák neveiben bizonyos egyöntetűséget teremtve kell megtervezni. Azonos típusú nevekből együtteseket, névbokrokat célszerű kialakítani, hogy ezzel is a könnyebb tájékozódást szolgáljuk. Újszegeden az 1974. évi utcanévrendezéskor számos új utcának adtunk madárneveket. Azóta megszületett – nem a hatóságtól, hanem a lakosságtól – ennek a városrésznek népszerű neve: Madártelep.

5. Személyről csak halála után tíz év elmúltával lehet utcát elnevezni. A történelmi tapasztalat, a közelmúlté is, arra tanít, hogy rengeteg elhamarkodott, ötletszerű fölbuzdulás következtében született utcanév terheli várostérképeinket. Ezeket megfelelő higgadási idő megtartásával el lehetett volna kerülni, meg lehetett volna takarítani. Egy évtized nagyjából elegendő annak lemérésére, az illető személyiség valóban olyan maradandó életművet hagyott-e hátra, hogy föltétlenül szükséges – és éppen ott – róla utcát elnevezni. Nehogy például utóbb kiderüljön, hogy a névadó ügynök volt…

A főváros szabályrendelete, ha jól tudom, húsz évet kíván ehhez. Bölcs dolog. Antall Józsefnek ezért nincs még utcája, tere Budapesten. Nem baj, eljön majd az ideje, s annál nagyobb érték lesz, ha még akkor is szükségesnek tartja az utókor, hogy emlékét ebben a formában is őrizze.

6. Külföldi vagy idegen nevű személyiségekről lehetőleg ne nevezzünk el közterületet. Az ilyen nevek a társadalom szélesebb rétegei számára nehezen olvashatók, leírhatók, kiejthetők,megjegyezhetők, tehát korlátozzák a fő célt, a tájékozódást. Nem nacionalizmus, ha idegen nevet nem írunk utcatáblára. Czibula Antal rajongója volt Victor Hugónak, ezért – mint tisztiügyésznek Szegeden nagy befolyása volt – az irredentagyanúba kevert Aradi utcát inkább róla neveztette el. A táblára így írták föl: V. Hugo utca. A szóbeszédben Ötödik Húgó lett. Korábban lett tér a Rákosi Jenő által is kimondhatatlan nevűnek minősített Klebelsbergről, akinek a nevét még nyomtatásban is folyton hibásan írják. Néhány éve azt sem tudtam megakadályozni, hogy az egyébként érdemes, de nyelvtörő nevű megyés püspökről, Glattfelder Gyuláról nevezzenek el – szintén teret. Azt, amelyet korábban Komócsin Zoltánról neveztetett el az öccse, Komócsin Mihály.

Most Tarlós István főpolgármester kitalálta, hogy a főváros nevezzen el teret Elvis Presley-ről. Kétségtelen érdeme, hogy Amerikában hitet tett a magyar ’56 mellett, és dalával világszerte népszerűsítette népünk szabadságharcát. Ezért valóban megérdemli hálánkat, tiszteletünket, ám ennek másként – például valamely zenés intézményünk falán vagy aulájában, csarnokában, dísztermében elhelyezett domborművű emléktáblával – kell tanújelét adnunk. Posztumusz díszpolgársága is szép gesztus lehet. Neve azonban nem való utcatáblára.

7. Az új nevek lehetőleg helyi vonatkozásúak legyenek. Nincs értelme szaporítanunk az olyan utcanevek számát, amelyek az országnak szinte minden városában, falujában megtalálhatók. Minden községünkben volt Lenin utca, sőt 1956-ig Sztálin utca is. De Kossuth Lajosnak meg Petőfi Sándornak sincs szüksége arra, hogy minden településen legyen róla elnevezve valami. A helyi történelmi, irodalmi, művészeti, közéleti jeleseknek annál inkább. De ezt is csak csínján, mértékkel. Mert a legszebb utcanevek a falu meg a város jellegzetes néprajzi, művelődéstörténeti emlékeit őrző, a természeti és épített örökségből merítő sajátos, lehetőleg csak arra a településre vagy tájra jellemző nevek.

8. Az utcanevek adásakor – a félreértések kizárásának határain belül – rövidségre kell törekednünk. Adynak, Bartóknak, Kodálynak, Tömörkénynek fölösleges a keresztnevét is kiírni. Ne adjunk keltezésből meg birtokviszonyból alkotott neveket, mert használatuk nehézkes. Terjedelmesek, helyesírásuk és jó magyarságú kimondásuk bonyolult, rendszerint helytelenre csábít.

9. Új személynévi elnevezéskor az utca sarkán (1. vagy 2. sz. házán) tömör magyarázó tábla ismertesse a névadó munkásságát. Ezt a régi utcákban is pótolnunk kell. Ezzel egyszersmind szükségtelenné válik, hogy némely utcanevünk terjedelmét fölöslegesen megnöveljük, ha eddig homályban maradt névadójukat tüzetesebben meg akarjuk jelölni, pl. keresztnevük kitételével.

10. Ne csak személynevekből, hanem szép természeti nevekből is alkossunk új utcaneveket. Városaink, községeink utcanévanyaga, mióta a hagyományos, természetes névadást a mesterséges, hivatalos elnevezés váltotta föl, arányaiban kedvezőtlenül változott meg, a sok személynév a természeti nevek fölé kerekedett. Pécs kb. 800 utcanevéből majdnem 300 a személynévi eredetű (ez 37,5%), Esztergom 120 utcaneve közül pedig 80-on fölül van (66,66%).

A mai gyakorlat – ellenkező előjellel, de –ugyanazt csinálja, mint a Rákosi- és a Kádárrendszer. Fütyül a történelem meg a névesztétika tanulságaira, csak a maga politikai egyoldalúságait erőlteti rá a mindennapokra. Ez ellen hívom segítségül mindazokat, akik egy-egy városban, községben tehetnek érte, hogy utcanévrendszerük egészségesen fejlődjék a XXI. században is.