Petőfi
Nyolcadikos gimnazista voltam az Állami Mária Terézia Leánygimnáziumban az 1936/37-es tanévben. Egy magyardolgozat-írás emlékeit idézem. Általánosan elfogadott szokás volt az, hogy a füzet jobb oldalára írjuk a dolgozatot, a bal oldalt pedig üresen hagyjuk, hogy majd a tanár által aláhúzott hibás szavakat, szöveget oda írjuk le kijavítva. Dicséretre méltó szokása volt akkor a tanároknak, hogy legtöbb esetben a dolgozatírást követő héten visszahozták a kijavított dolgozatokat, kiosztották a diákoknak, hogy lássák a tanár aláhúzásait, és megírják a javítást. Ezt hívták „dolgozatjavítási órának”. Ha nem értettük meg az aláhúzás okát, vagyis nem tudtuk, hogy mi a hiba, jelentkeznünk kellett, a tanár felszólított és akkor kimehettünk hozzá a katedrához, hogy megmagyarázza tévedésünket.
Egy alkalommal magyarórán Petőfi hazafias költészetéről írtunk dolgozatot. A dolgozatjavítás-órán, amikor kinyitottam a füzetem, első ránézésre nem vettem észre, hogy bármi alá volna húzva a szövegben, de ahogy gondosan végignéztem a sorokat, észrevettem, hogy a zárójelben leírt verscímet „Akasszátok fel a királyokat!” piros ceruzával finoman, egész halványan áthúzta a tanár úr. Természetesen azonnal jelentkeztem, hogy megtudjam az aláhúzás okát. A tanár úr megmagyarázta, hogy ez a vers csak Petőfi fiatalkori túlkapásainak tudható be, nem jellemző Petőfire és nem kell idézni.
Eddig a történet. Petőfi verseinek a politikai célú önkényes módosítása vagy mellőzése nem új találmány.
Méhes Vera Budapest
