De aggasztó jelek is érzékelhetőek. Az internet hazai világában, elsősorban a blogfelületeken e komoly nekifeszüléseket szinte kizárólag elutasító, helyenként ellenséges-gúnyolódó írások fogadják. S nemrég a parlament is elhalasztotta a szabályozást, s ezen belül is, lazítanának bizonyos rendelkezéseken.

A nyomtatott sajtóban, tévé- és rádiócsatornák műsoraiban is találkozni már a dohányzástilalom kiterjesztését akadályozó állásfoglalásokkal, ráadásul a kormánypártok képviselőinek soraiból.

Mérjük föl a terepet. Nézzük először a hazai internetezőket (bloggereket). A fanyalgók – sommásan – a Fidesz hatalmi manipulációjának minősítik a kezdeményezést, mondván, az alkotmányosság kiüresítésén sündörgő Orbán Viktor a nyilvánosság kutyatálkájába dobta a dohányzás további korlátozásának csontját. Tény, hogy a dohányzás védelmében általános „demokráciamegmozdulás”, úgynevezett egészségdiktatúra-ellenes, a liberális értékekre apelláló Charta Nicotinica kezd kibontakozni. Egyelőre inkább az elektronikus térben.

Valóban elgondolkodtató, hogy a dohányzás addikciójának visszaszorításáért az állampolgári pálinkafőzést megengedő grémium veti be hatalmi eszközeit. Viszont az is fura, hogy a szabadság, az emberi jogok védelmezőiként a nikotinhódolatuknak másokra fittyet hányva áldozók lépnek porondra. Egyre több idült nikotinbeteg (láncdohányos!) lármázik demokráciaharcosként a politikai küzdelmek farvizén. Közéjük keverednek az abszolút jóhiszemű antinikotinisták is, akik szerint a dohányzás korlátozásában és elkülönítésében felesleges az állam szerepvállalása, hiszen a dohányzás kulturáltsága magától is terjed… Mások féltik a vendéglátóipar bevételeit és foglalkoztató szerepét is. Aggasztó, hogy az így-úgy ellenzők szinte mind semmibe veszik a dohányzás okozta károkra vonatkozó hazai számításokat vagy a nyugat-európai és észak-amerikai – statisztikai hitelességű – tapasztalatok közlését arról, hogy a dohányfüstellenes intézkedések negatív gazdasági hatásai minimálisak és átmeneti jellegűek, viszont népegészségügyi és pénzügyi pozitívumaik bizony „bejönnek”.

Amiképpen ne hatódjunk meg a hatalom urainak népegészségféltésén, olyképpen legyünk tisztában azzal, hogy „szenvedélycumihoz” ragaszkodó embertársaink minden alkalmat megragadnak, minden hivatkozást, sőt ideológiát kifundálnak, minden közéleti-politikai lehetőséggel élnek, hogy sorsjavítónak hitt, ám valójában magukat és másokat pusztító élvezetfüggésüket megőrizhessék. Ragaszkodnak a betegségükhöz, mert a dohányzás betegség! – minél kevesebb korlátozást, elkülönítést elviselve. Hasonlóan az előző kormányzati kurzushoz, most is felbukkantak a kezdeményezést felpuhítani kívánó politikusok. Kupcsok Lajos (Fidesz) egyik javaslatát, hogy a vendéglők bejáratától számolt 5 méteren belül, ha területükön nincs máshol lehetőség, rá lehessen gyújtani, a parlament egészségügyi bizottsága el is fogadta. A másik lényeges módosító indítványát – kormánytámogatással! – ugyan elvetette, azonban néhány nappal később sorompóba állt a KDNP két egészségügyi, illetve népjóléti szakpolitikusa, Harrach Péter és Rubovszky György, akik Kupcsok elutasított javaslatát ismételték meg, mégpedig radikálisabb formában. Ők azt szorgalmazzák, hogy ne csupán a vendéglátóhelyeken lehessen üzemeltetni zárt légterű dohányzóhelyiségeket, hanem továbbra is minden munkahelyen.

Ez nagyon megkérdőjelezhető javaslat. Hiszen munkahelyre – általánosságban – nem önként megyünk, a szabad választás csupán a munkahely konkrétságában érvényesül. Tehát e lazítással éppen az ellenzők rúgnak öngólt, megdöntik érvüket, miszerint vendéglőbe önként és nem létszükségletből járunk, hát valamit viseljünk is el mások kedvéért… Attól is lehet tartani, hogy minden munkahelyre kiterjesztés azt jelenti, hogy az egészségügyi, oktatási, államigazgatási-önkormányzati intézmények dolgozói követelhetik a dohányzásra rendszeresített helyiségeket. Akkor viszont – a gyakorlat mutatja – a betegek, diákok, ügyfelek passzív dohányzástól való megóvásának előírása holt betű marad. (Nem dohányzó rákbetegek ismétlődően panaszolják, hogy a dohányzó személyzet egyáltalán nem ügyel a dohányfüsttel szennyezett légterű helyiségek szigorú elkülönítésére.)

Kormányok jönnek-mennek, viszont a dohányfüst gyilkos természete marad. Ezt figyelembe véve hozzuk meg döntésünket ebben az ügyben, amely gyermekeink jövőjét, biológiai létezésüket, de egész életmódjukat is alapvetően befolyásolja. Álláspontunkat legelőször is magunk alakítsuk ki – civil emberek, állampolgárok. Józan eszünknek, lelkiismeretünknek, felelősségérzetünknek engedelmeskedve. A kívánatos: minél több helyen dohányfüst nélkül – szabadon!

A szerző mentálpedagógus