Igaz, Szomáliában már idomított patkányokkal kutatják fel az aknákat, (kis súlyuk és jó szaglásuk erre alkalmassá teszik őket), de mit lehet tenni, ha az aknákat éppen azok helyezik el, akiknek a mentesítés lenne a dolguk?

Taposóaknák vannak elhelyezve ugyanis az új alkotmány tervezetében. Kiderült végre, hogy valójában mi is volt a sürgősséggel végrehajtott alkotmányozás igazi célja, és egyben nevetségessé vált mindaz a szócséplés, ami a preambulum, azaz a „hitvallás” körül magas hőfokon lezajlott. Kiderült végre, hogy az alkotmányozás fő célja az, hogy a jelenlegi kormány után többé más kormány egyszerűen ne tudjon működni. Ezt biztosítják a tervezetbe beépített taposóaknák, amelyek lehetetlenné teszik minden további kormány működését, különösen, ha olyan bebetonozott személyeket örökölnek az előző kormánytól, mint a most következő fog. Úgy látszik, Orbán és csapata tisztában van azzal, amit Debreczeni József legutóbbi írásában (A jövő megint elkezdődött, NSZ, 2011. 03. 12.) előre jelzett: ezzel a kapkodó, felkészületlen, dilettáns kormányzással nem lehet újra választást nyerni, még a külföldiek szavazataival sem.

Mert mi minden is van az új alkotmány tervezetében?

Csak olyan költségvetést fogadhatna el a parlament, amely – kivételes esettől eltekintve – nem eredményezi az államadósság növekedését, és amely biztosítja, hogy az államadósság ne haladja meg az előző évi GDP ötven százalékát. (Tervezet, 36-37. cikk.) E tényt viszont a Költségvetési Tanácsnak kell igazolnia, amelynek mindhárom tagját a következő kormány megörökli a jelenlegitől. Ha ezek az urak megmakacsolják magukat, és emiatt a tárgyév március 31-ig nem lenne jóváhagyott költségvetés, akkor a köztársaság elnöke feloszlathatná a parlamentet és új választást írhatna ki. (Tervezet, 3. cikk.) Ugyanis nincs megjelölve olyan szerv, hatóság vagy bíróság, amely a Költségvetési Tanács és a parlament közötti vitát eldönthetné. Ez azt jelenthetné, hogy hiába alakulna 2014-ben új kormány, 2015 tavaszán – két elszánt pártkatona elhatározása, ellenállása révén –új választást lehetne kikényszeríteni, és a nemzet miniszterelnöke diadalmasan viszszatérhetne az őt megillető bársonyszékbe. Machiavelli sem tudta volna jobban kifundálni!

Érdekes, hogy sajátmagával engedékenyebb a jelenlegi kormány: „..az Országgyűlés (ameddig az államadósság mértéke meghaladja a meghatározott értéket) csak olyan költségvetésről szóló törvényt fogadhat el, amely az államadósság csökkentését tartalmazza.” (Tervezet, 36. cikk.) Hogy mennyivel? Az magánügy. Előfordulhat, hogy a jelenlegi kormány a GDP-hez mért 70%-os hiánnyal adja át a kormányzást, de előre bebetonozott emberei az új kormánytól már az 50%-os mértéket követelnék. A különbség évi hatezermilliárd forint!

Vannak azonban más taposóaknák is a tervezetben. Ilyen például az, hogy „a közteherviselés és a nyugdíjrendszer alapvető szabályait (értsd: adók, járulékok) ...sarkalatos törvények szabályozzák.” (Tervezet, 40. cikk.) Ez náluk kétharmados törvényt jelent, és ha Orbánék a ciklusukban meghozzák ezeket, a következő kormány kezét ezzel is megkötnék. Érvényben maradna a vérlázítóan gazdagbarát jövedelemadó-törvény és még sok más dolog, új adókat (pl. vagyonadó 100 millió felett) pedig nem lehetne kivetni, vagy éppen meglévőt csökkenteni (pl. a 25%-os áfát…).

Ilyen megkötésekkel egyetlen ország kormánya sem kormányoz a világon!

Idomított patkányok hiányában mit lehet itt tenni? Én abban bízom, hogy az Alkotmánybíróság eltér eddigi gyakorlatától és belenyúl ebbe a kétharmaddal elfogadásra kerülő alkotmányba, annyira abszurd az egész.

Ha ez a várakozásom nem teljesül, marad az utca. Él még az a nemzedék, amely egy diktatúrát lerázott már a válláról, és nem felejtette el, hogyan kell ezt megcsinálni. Most még külföldi csapatoktól sem kell tartani, Európa a mi oldalunkon van. Orbán rosszul fizetett rendőreire sem számíthat.

De talán mégis győz a józan ész, és minderre nem kerül sor.

A szerző mérnök-közgazdász