Az támogatandó elgondolás, hogy ne csökkenjen a dolgozók nettó keresete, azonban az az elképzelés, hogy az állami kedvezmények, állami megbízások megvonásával, közszolgáltatási szerződések kizárásával sújtsák a bérnövekedést nem biztosító vállalatokat, enyhén szólva rövidlátásra utal. Az agresszív fellépést fontolgató politikusok gondoltak-e a következményekere? Számolnak-e azzal, hogy az indokolt állami támogatástól megfosztott kis- és középvállalatok csődje miatt munkásokat bocsáthatnak el, és csökken az adóbefizetés is? Tudják-e ezen képviselők, hogy az EU sokrétűen védi a kis- és középvállalkozásokat? Az EU-szerződés 81. cikke kimondja, hogy a kis- és középvállalatokat akkor is támogatni kell, ha ezáltal sérül a piaci verseny, pedig köztudott, hogy az EU fellép a versenykorlátozó megállapodások ellen. A szigort alkalmazó képviselők tudják-e, hogy a munkabérnek a jobb és több munkára ösztönző funkciója is van, és ez a lehetőség csökken, ha nem a teljesítmény alapján kell megállapítani a bérnövekedést?

Az agresszív lépést tervezők a nagy nekibuzdulásban gondoltak-e arra, hogy ők maguk okozták ezt a helyzetet azzal, hogy egykulcsos személyijövedelemadórendszert vezettek be, amely nemcsak a munkaadókat érinti, hanem olyan polarizációt eredményez, ami hosszú távon a gazdasági növekedést is fékezi? Ezen tények miatt a bérmonitoring-bizottság helyett egy olyan bizottságot kellene létrehozni, amely újragondolja a személyijövedelemadó-rendszert, és a fejlett EU-országokhoz hasonlóan olyan progreszszív adórendszert dolgoz ki, ami védi az alacsony jövedelműeket, a nagy jövedelemben dúskálókat pedig arra kényszeríti, hogy nagyobb mértékben járuljanak hozzá a központi költségvetés bevételeihez.

Dr. Takács Imre szakközgazda, Hajdúszoboszló