Ezzel szemben országlása első nyolc hónapjában a legtöbb jelentős döntés, törvényalkotás előtt elmaradt a választók megkérdezése arra való hivatkozással, hogy a kormány és a parlament minden döntéséhez megkapták a megbízatást a választóiktól a „kétharmados fülkeforradalom” idején.

A valóság ezt az állítást sem igazolja. A választói akaratra való hivatkozás szépen hangzik, de csak játék a szavakkal. A Fidesz a választási kampány idején sok mindenről beszélt ugyan, mindenekelőtt a szocialisták tényleges és kitalált ballépéseiről, de a saját konkrét terveiről, azok megvalósításának hogyanjáról hallgatott, különösen azokról a demokráciát korlátozó törvénymódosításokról, új törvényekről, amelyeket kezdeményezésére az Országgyűlés meghozott.

Most mintha módosítani akarnának eddigi módszereiken, az új alkotmány elkészítése idején arról beszélnek, hogy közvetlenül is meg akarják ismerni az emberek akaratát. Az alkotmányozás előkészítő munkálataiba, a vélemények és a javaslatok gyűjtésébe és egyeztetésébe bevonták a köztársasági elnököt is. Schmitt Pál beszélgetéseket folytatott az ellenzéki pártok vezetőivel és a miniszterelnökkel. E találkozások jelentőségére következtethetünk abból, hogy nem volt érdemi sajtóvisszhangja. A köztársasági elnök feladatul kapta, hogy országjáró körutat szervezve ismerje meg a nép akaratát.

Várhatunk-e valamit is ettől az országjáró körúttól? Annyit bizonyosan, hogy a Fidesz elmondhatja, hogy kiment az emberek közé, meghallgatta véleményüket és javaslataikat, és azok ismeretében készül el az alkotmány végső szövege. A valóság azonban ennél jóval bonyolultabb. Ha az államelnök a következő hetekben minden idejét országjárással töltené, akkor is csak a választók töredékéhez jutna el. A különböző országjáró körutak tapasztalatai szerint pedig nem valószínűsíthető, hogy a Fidesz és a KDNP által meghirdetett „népgyűléseken” tagjaikon és szimpatizánsaikon kívül mások is tömegesen megjelennének, és az még kevésbé, hogy sokan vennék maguknak a fáradságot, bátorságot, és meglenne a kellő felkészültségük is ahhoz, hogy az államelnökével ellentétes véleményüket és javaslataikat el is mondják. Mert hát miért is tennék? Ki figyel oda? De nem is ezért hirdették meg az országjáró körutat, hanem csak azért, hogy port hintsenek az állampolgárok szemébe.

J. Tóth Dezső Budapest

Marabu rajza