A köztársasági elnök azt szeretné, ha az új alkotmány „magyar nyelven szólna”, így a preambulum szó helyett az előszó megfogalmazás szerepelhetne benne – közölte Schmitt Pál a Pannon Egyetemen tett látogatása során. Javaslom ennek értelmében, hogy Schmitt Pál neve is szóljon ezentúl „magyar nyelven” az új alkotmánnyal és általános kívánalmával összhangban. Ezért mihamarabb kezdeményezze vezetéknevének magyarosítását Kovácsra, hiszen a Schmitt (Schmidt) németül kovácsot jelent. Egy Magyarország köztársasági elnökének legyen magyar neve! Ha kell, kezdeményezzünk ez ügyben népszavazást!

Schmitt Tamás (Kovács Tamás) Jászberény

Olvasva Újra egységes az unitárius egyház című hírüket, (március 1.) remélem, hogy ez a felekezet is bekerül az úgynevezett történelmi egyházak sorába. A rendszerváltozás óta négy felekezet képezi ezt a csoportot: a római katolikus, a református, az evangélikus és az izraelita. Eddig is furcsállottam, hogy az egyetlen magyar alapítású egyház, a XVI. században Blandrata György és Dávid Ferenc által az Erdélyi Fejedelemségben létrehozott unitárius egyház nincs közöttük. Most azonban, hogy egysége helyreállt, aligha van akadálya annak, hogy történelmi egyházként kezeljük azt a felekezetet, amelynek Bartók Béla is tagja volt.

Dr. Del Medico Imre Budapest

Örvendetes, hogy a BTI (Budapesti Temetkezési Intézet) rendet tenne a temetőkben (Rendet tesznek a budapesti temetőkben, március 7.). A hozzátartozók által engedély nélkül ültetett fákat, padokat, rácsokat kívánják eltávolíttatni. Bizony jó lenne azonban az is, ha a BTI a maga portáján is söprögetne. Temetőink jelentős részét elcsúfítják az elhanyagolt sírok, melyek a környezetükben lévő nyughelyek ápolását, kezelését is megnehezítik. Érthető, hogy a megváltott sírhelyek esetében (erre vonatkozó jogszabály híján) nehéz a hozzátartozókat a sír rendben tartására kötelezni, csakhogy a sok lejárt és így vagy másképp temetői gondozásba visszakerült sírhely is rendkívül elhanyagolt, szemetes, piszkos, ápolatlan! Pedig éppen a temetőnek kellene jó példával elöl járni. Bírságot kellene kiszabni a temetői „hatóságra” is!

Molnár Sándor Budapest

„A kormány javaslata szerint a kedvezményes, ötszázalékos áfakulcs alá tartoznak majd azon előadó-művészi szolgáltatások, amelyeket családi esemény, baráti rendezvények keretében tartanak” – tudósít a Népszabadság (március 7.). Kiknek van pénzük arra, hogy csemetéjük születésnapját, más családi eseményüket, „baráti” rendezvényüket hivatásos művész felléptével tegyék fényesebbé? A gazdagoknak. A kimondottan gazdagoknak. Nekik lesz ezzel olcsóbb a művész fellépése. Nem a művész zsebében marad a pénz. Őt legfeljebb ezután majd valamivel gyakrabban vásárolják meg az uraságok megalázó, de a megélhetéshez szükséges szórakoztatására.

Válas György Budapest

Válas György olvasói levelében (Közös éneklés, március 1.) a Himnusz parlamenti eléneklésével kapcsolatban leszögezi: „engem meggyőződéses ateistaként irritálna, ha az Országgyűlés mindennapi ülése az Isten szóval kezdődne”.

Az elmúlt húsz esztendőben sorra sikerült lejáratni valamennyi nemzeti értékünket, jelképünket. Hogy ebben mikor melyik párt milyen napi politikai érdeke játszott szerepet, azt most nem taglalom. Csöndben eljutottunk oda, hogy már a nemzeti lobogó kihelyezése is „magyarkodásnak” számít. Hogy történelmünkről, múltunkról lassan már csak a politikai erővonalak mentén vagyunk képesek megszólalni. Eddig azt hittem, hogy ennek a jelenségnek alulmúlhatatlan mélypontja a kokárda 2002-es kisajátítása volt. Tévedtem, a Himnusz kapcsán kibontakozó vitában az ateizmus és áttételesen a vallásszabadság felemlegetése újabb mélységeket nyitott meg. A kérdés már csak az, hogy az elvakult politikai gyűlölettől vezéreltetve milyen mélyre vagyunk még képesek lesüllyedni.

Sebes Andor Budapest