Még csak az sem, hogy nem szavazhatunk az új alaptörvényről: a világ számos helyén működnek jól olyan alkotmányok, amelyről nem tartottak népszavazást. Az igazi gond az, hogy a társadalmi részvételt jól meg lehetne oldani, ha a kormány alkalmazná az ilyen esetekre kitalált és éppen általa elfogadtatott jogszabályt – egyelőre erre kevés jel mutat.

Az Országgyűlés 2010. november 22-én fogadta el a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvényt (új Jat.), s ennek „társtörvényeképp” a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. CXXXI. törvényt. E törvények azon kevés jogszabály közé tartoztak, amelyeket – éppen hallatlan fontosságuk miatt –maga a kormány (a közigazgatási és igazságügyi miniszteren keresztül) terjesztett elő. E törvények elfogadására igen nagy szükség volt (pusztán azért is, mert az Alkotmánybíróság megsemmisítette a korábbi Jat-ot), s a maguk módján előremutató kezdeményezéseket tartalmaznak.

A törvény a következőt szögezi le az 1. §-ában: „Az Alkotmányra és annak módosítására e törvény rendelkezéseit – a IV. Fejezet és a VII. Fejezet kivételével – nem kell alkalmazni.” Vagyis a jogalkotási törvénynek csupán a IV. (A jogszabályok előkészítése) és a VII. (A kihirdetés, a közzététel és a Nemzeti Jogszabálytár) fejezeteit kell az új alkotmányra alkalmazni (megjegyzem a többit is lehet, de nem kell).

A törvény előírja például, hogy az új alkotmány előkészítőjének előzetes hatásvizsgálatot kell készítenie, amelyben felméri a várható következményeket (többek között társadalmi, gazdasági, költségvetési hatásokat; a jogszabály megalkotásának szükségességét). Talán ez nem is annyira lényeges kérdés, hiszen a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban nyílván készítettek/készítenek ilyet (azt ugyanakkor le kell szögezzük, hogy ha még nem kezdtek bele a munkába, akkor igen kevés idejük lesz). A jogalkotási törvény azt is kimondja, hogy a jogszabály előkészítője (akinek kiléte az új alkotmány esetén egyelőre homályba vész) a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvényben meghatározottak szerint gondoskodik arról, hogy a jogszabály tervezete megismerhető és véleményezhető legyen. Ezen a ponton érkeztünk el a társadalmi részvétel viszonylag költséghatékony módjához.

A társadalmi részvételről szóló törvény preambulumában a következőt találjuk: „...annak előmozdítása érdekében, hogy a jó kormányzás keretében a társadalom legszélesebb rétegei kapcsolódhassanak be a jogszabályok előkészítésébe, elősegítve ezzel a közjó érdekében a jogi szabályozás sokoldalú megalapozását, ezzel pedig a jogszabályok minőségének és végrehajthatóságának javítását, amelyek együtt a jó állam elengedhetetlen feltételei, a jogalkotásról szóló törvénnyel összhangban az Országgyűlés a következő törvényt alkotja”. Magasztos és méltánylandó célok, csupán csak az a kérdés, hogy alkalmazhatók-e jelen esetben. Ez többek között azon múlik, hogy ki készíti elő majd az új alkotmányt, hiszen a törvény hatálya csakis a miniszterek által előkészített jogszabálytervezetek véleményezésére vonatkozik. (Így teljesen kimaradnak a különösen divatos egyéni képviselői, vagy a kevésbé gyakori bizottsági és köztársasági elnöki javaslatok, ezek előkészítésében nem lehet részt venni.)

Ha a miniszter készíti elő az új alkotmányt – s erre minden esély megvan –, akkor e törvény alapján először is ki kell tenni az érintett minisztérium honlapjára a tervezetet, ezután megnyílik a lehetőség arra, hogy bárki hozzászóljon. Egyrészt az általános egyeztetés keretében mindenki e-mailt küldhetne az anyagról, valamint a közvetlen egyeztetés keretében, a miniszter által megkötött stratégiai partnerségi megállapodások alapján szakmai és civilszervezetek, egyházak és számos egyéb szervezet kapcsolódhatna be (ismét, az Alkotmányelőkészítő eseti bizottság korábbi konzultációi után) az alkotmányozásba. 2011. január 1-jétől ez a jogalkotás rendes menete. S itt kezdődnek a problémák.

(1) Egyrészt jogi csűrés-csavarássalmeg lehet próbálni annak levezetését, hogy sem a jogalkotási, sem a részvételi törvény nem vonatkozik az új alkotmány előkészítésére – szerintem egyébként nem érdemes, főként azért, mert a Jat. erről világosan rendelkezik.
(2) Jóval fogósabb kérdést vet fel, ha a leendő alaptörvényt nem miniszter készíti elő. Ezzel meg lehet kerülni az egész társadalmi részvételi folyamatot – ezt sem érdemes.
(3) Előfordulhat, hogy az alkotmányt miniszter fogja előkészíteni, csak éppen alkalmazza a társadalmi részvételi törvény kiskapuit. Ezek egyike szerint nem kell társadalmi egyeztetésre bocsátani a jogszabály tervezetét, ha annak sürgős elfogadásához kiemelkedő közérdek fűződik – ezt maga az előkészítő döntheti el. Ennek az alkalmazása tehát sokkal valószínűbbnek tűnik, hiszen az alkotmányozás jelen állásában az időből van a legkevesebb.

Nyilván a kormány dönthet még úgy, hogy a társadalmi részvétel fenti szabályai szerint jár el. Ezzel csupán egy gond lehet: a közvetlen (vagyis bárki számára nyitva álló) egyezetés egyik követelménye szerint a tervezetet úgy kell közzétenni, hogy megfelelő idő álljon rendelkezésre annak érdemi megítéléséhez és a vélemények kifejtéséhez, továbbá a jogszabály előkészítőjének arra, hogy a beérkezett véleményeket, javaslatokat érdemben mérlegelhesse. Még akkor is, ha időből van a legkevesebb.

A szerző jogász, a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa