Elvileg a várandós anyák tehát eddig is jogszerűen mondhatták azt, hogy nem mennek kórházba, otthon szeretnék világra hozni gyermeküket, vagy valami más nyugodt helyen – feltéve, hogy ezzel nem veszélyeztették magzatuk életét –, a gyakorlatban azonban e jog gyakorlása komoly korlátokba ütközött.

Geréb Ágnes húsz éve vívja harcát az otthon szülés jogának érvényesüléséért, amiért a Nők Lapja szavazásán elnyerte az évtized meghatározó és kedvenc női személyisége címet. De azért is sokat tett, hogy magára vonja a hatóságok haragját; semmibe vette a foglalkozása gyakorlásától eltiltó bírósági döntéseket. Születésházat létesített azoknak a nőknek, akik nem akartak kórházban szülni, nyilatkozott, előadásokat tartott, vagy ahogy az ellentábor ezt megélhette: lázította a nőket a biztonságos kórházi szülés ellen.

Ha a kormányzati kommunikációt nézzük, úgy tűnhet, Geréb Ágnes nem harcolt hiába, még akkor sem, ha ma ő szinte az egyetlen nőgyógyász az országban, akit minden egyes műhibáért garantáltan bíróság elé állítanak, s akit nem véd meg a szakma azzal, hogy „az orvostudomány mai állása szerint a tragédia elkerülhetetlen volt”.

De valóban győzött Geréb Ágnes? A kormány legalizált valamit, ami soha nem is volt illegális, egyszersmind kirekesztette az otthon szülésből a most előírt képesítéssel nem rendelkező bábák és dúlák többségét, akiknek a munkája nélkül az otthon szülés csak egy gyakorolhatatlan jog. A születendő gyermek biztonságával érvelve a kórháziakéra emlékeztető képesítési feltételeket ír elő a közreműködőknek, és az egészségügyi intézményekéhez nagyban hasonló higiénés feltételeket támaszt az otthon szülést választókkal szemben.

Az otthonszülés-pártiak szerint a rendeletalkotók kísérletet sem tettek arra, hogy otthoni szülésre speciális szabályokat alkossanak. Egyszerűen átemelték a kórházi szabályozást és gyakorlatot az új rendeletbe, és kész. Aki a saját lakásában elő tud állítani kórházi körülményeket, szülhet otthon, más nem.

Bármennyire is ellenkeznek az otthon szülés hívei, aligha vitatható, hogy az anya joga a szülés helyének szabad megválasztásához nem előzheti meg a születendő gyermek élethez, egészséghez való jogát, még akkor sem, ha tudjuk, olykor kórházban is halnak meg csecsemők.

De vajon miért nem támogatja a tb az otthon szülést? Magánrendelésnek tekinti? Vagy egyszerűen csak úgy volt vele a jogalkotó, hogy akinek nem jó a kórházi szülészet, aki annyira gyakorolni akarja a jogait, az fizessen – rá?