Csakhogy a kormányfő ott meg sem szólalt, az ország gazdasági és társadalmi helyzetének átalakítására hivatott projekt bemutatóján, a „nemzedékenként csak egyszer előforduló” nagy pillanat ünnepén csupán nézőként vett részt; Navracsics Tibor és Matolcsy György prezentált. A kormányfő csupán az elit vállalkozók társaságát tájékoztatta a részletekről. Zárt ajtók mögött.

A bevezetőben említett nyilvános nagy beszédet nem máshol, mint a Magyar Labdarúgás Fóruma nevet viselő rendezvényen mondta el. A több százmilliárd forintos kiadáscsökkentést előirányzó, a korkedvezményes nyugdíj intézményét felszámoló, a bankadót meghosszabbító, egyébiránt azonban szembeszökően kevés konkrétummal megterhelt csomag bemutatása ezek szerint nem tartozik a miniszterelnök feladatai közé, de a magyar futball megújulásának kulcsaként kezelt stratégia prezentációján fellépni igen. A kormányfő nem első alkalommal jelzi, hogy mindenekfelettinek tartja a sportot. A győztes országgyűlési választásokat követően egyórás interjút adott – mi másnak? – a Sport TV-nek a testkultúra jelenéről és jövőjéről, miközben később például a magánnyugdíjvagyon államosításáról érdeklődő újságírókat Matolcsy Györgyhöz, az illetékes miniszterhez irányította. A Széll Kálmán Terv sem mutatkozott elég fajsúlyosnak ahhoz, hogy Orbán Viktor szóba álljon vele, illetve a választópolgárokkal.

Igaz, az MLSZ fóruma lehetőséget adott arra, hogy aktuálpolitikai eseményekről is megismerhessük a miniszterelnök véleményét. A kormányfő a magyar futball dicsőséges múltjáról értekezett, felidézte: nemrégiben Puskás Ferenc és Hidegkuti Nándor tiszteletére készített emléktáblát avatott fel Egyiptomban. Az 1956-os forradalmárok iránt messzemenően elkötelezett miniszterelnök a következő kommentárt fűzte a meglehetősen friss és drámai észak-afrikai történetéhez: „Remélem, a tábla még épségben van!”

Meglehetősen bonyolult feladatnak tetszik ennyi hidegséget egyetlen mondatba sűríteni, ám sikerült. A politikus, aki néhány nappal a forradalom kitörése előtt még Hoszni Mubarak elnökkel pózolt, így emlékezett meg az észak-afrikai szabadságharcosokról, valamint az ott sokak reménye szerint küszöbön álló rendszerváltásról.

Egyébiránt szemernyi probléma sincs azzal, hogy Orbán Viktor pódiumra áll a Magyar Labdarúgás Fórumán, ám tengernyi azzal, hogy nem szólal meg fontos társadalmi ügyekben. A tragédia azonban az emléktábla épségét firtató óhajtó mondatban rejtőzik. Mert az semmi másról nem tanúskodik, mint megvetésről.

Annak a szabadság iránti vágynak a megvetéséről, amely Orbán Viktort, a politikust szülte annak idején.