Most érdemes metszeni
A kertben a melegebb napokon immár metszeni kell. Például a rózsákat, amelyeknél fajtacsoportonként más-más módon kell ezt megtenni, de mindnél kesztyűben. A rózsák szerelmesei tudják, kedvenceiket miként kell metélni. A kezdők számára általános tanács (és ezzel kárt nem okoznak), hogy minden elhalt,megbarnult szárat távolítsanak el. Érdemes minden, ceruzánál vékonyabb hajtást visszavágni. Március végén már ki lehet bontani a rózsatövet. A szemzés alól előbúvó minden hajtást el kell távolítani. A vadhajtásokat egészen a gyökérnél kell kiirtani! A nemes rózsákat 3–6 szemre kell visszavágni, az idősebb bokorrózsa harmadát kell eltávolítani, a futórózsák pedig akkor virágoznak hosszasan, ha csak az idősebb oldalhajtásokat vágják le úgy, hogy csak néhány ép rügyet hagynak meg.
A fákat, cserjéket is lehet metszeni vagy a sűrítő ágakat fűrésszel eltávolítani. A szép virágot hozó növények vesszeit a lakásban, nagyobb vázában lehet virágoztatni. Ilyen például az aranyvessző.
A cserjék, különösen a virágzók metszése, legalábbis okszerű ritkítása már botanikai ismereteket is követel. A tudatlan, ám lelkes metsző nagy károkat okozhat. A cserjék esetében – a sövények kivételével – a teljes hajtásrendszert meg kell ifjítani, nem elég a vesszők végének nyesegetése.
Azokat a cserjéket, amelyek hajtások csúcsáról, oldalhajtásokon vagy a levélhónaljból indítják júniustól a virágaikat – például a nyári orgona, nyári gyöngyvessző, pompás gyöngyvessző, szíriai mályvacserje – most kell erősen megmetszeni. (A mályvacserjét csak az elöregedett hajtásoktól kell megszabadítani.) Nyugodtan, akár arasznyira visszavághatjuk a növényt, amely először brutális beavatkozásnak tűnik egy méteres cserjénél, de a nyári bőséges virágeső igazolja majd a beavatkozás létjogosultságát.
A másik nagy cserjecsoport tagjai, amelyek a vesszőkön levélhónaljban, rövid hajtásokon tavasszal virágoznak, megint más metszést igényelnek. Ha ugyanis ezek, az előzőekhez hasonló elbánásban részesülnek, az olló a virágot is eltávolítja. Idetartozik a sok faj között a korai nyári orgona, szilvarózsa, aranyvessző, néhány gyöngyvessző és a korai tamariszkusz. Ezeket a cserjéket közvetlenül az elvirágzás után, a lombfakadás előtt kell metszeni.
Újabb csoportot alkotnak a vesszők végén tavasszal virágzó cserjék. Ilyen az orgona (Syringa), a bangiták, a rododendronok, a magnólia, a japánbirs vagy boglárkacserje. Ezeket nem kell metszeni, csak az elszáradt vagy beteg hajtásokat kell tőből eltávolítani. A boglárkacserjét a kezdő kertésznek sem nehéz metszenie, mert télen is díszítő zöld vesszői között könnyű felismerni a megfásodott, bebarnult, beteg, visszafagyott hajtásokat, hajtásvégeket.
A jövő héten az örökzöldek tavaszi igényeiről írunk.
A metszéshez jó és éles szerszám kell. Ezért nem időveszteség, ha az ollót megélesítjük.
A jó metszőolló anyacsavarja stabilizálható, nyele műanyag borítású, a támasztó és a vágóél összeérése után a két penge szára egy gumibakon találkozik. Általában 1,5-2 centi vastagságig lehet ollóval vágni.
A metszőolló pengéjét alkoholba vagy hypóba kell mártani.
Ez metszés közben sem árt, mert ilyenkor a baktériumokat gyéríthetjük. Ellenkező esetben a metszőollóval mi terjesztjük a vírusokat és baktériumokat.
