Most éppen azt tudja jobban, hogy a magyar fiatalok erkölcsi fejlődésének – szemben a teljes büntetőjogász-, pedagógus- és társadalomtudós-népesség meggyőződésével, valamint Európa döntő többségének álláspontjával – használ, ha már 12 éves korban büntethetővé válnak. Márpedig, ha a miniszterelnök így tudja, akkor nagy valószínűséggel így is lesz. Mifelénk a miniszterelnöki véleményben, mint csiga a házában – benne rejtőzik a döntés. És még csak társadalmi vitára, szakmai konzultációra, hatástanulmányra sincs szükség ahhoz, hogy előcsaljuk.

Nálunk a jobban tudásnak történelmi hagyománya van. A kormány mindenkinél – a közgazdaságtan felkentjeitől a hazai és nemzetközi pénzügyi elitig – jobban tudja, hogy milyen Költségvetési Tanácsra van szükségünk (lehetőleg semmilyenre). Azt is jobban el tudja dönteni minden hozzáértőnél, hogy az egykulcsos adórendszer indítja be a gazdasági fellendülést. Tisztában van vele, hogy Magyarország felvirágzásának legfőbb akadálya az Alkotmánybíróság túlhatalma – emiatt nem tudtak eddig a kormányok jól kormányozni. Meg van róla győződve, hogy a haza üdve az állami cenzúrahivatal hatékonyságán múlik. Arra is rájött, hogy az orvosoknak nem első sorban versenyképes fizetésre és európai munkakörülményekre, hanem a kormányzat és az egészségügy között (szigorúan egy irányba) hatékonyan közvetítő, politikailag egyszólamú kamarára van szüksége. Felfedezte, hogy a természet a legjobban saját magát tudja megvédeni – tehát nyugodtan le lehet építeni a természetvédelem intézményrendszerét –, az innováció pedig akkor működik a legjobban, ha nem finanszírozzák.

Ezzel amindenre kiterjedő jobban tudással csupán két aprócska baj van. Az egyik, hogy mindazok, akikre az állami bölcsesség egyegy területen rávetül, mindezt rendszerint máshogyan gondolják. A nemzeti egység kormányának már sikerült tengelyt akasztania a pedagógusokkal, a felsőoktatással, az egészségügyiekkel, a közgazdászokkal, a bankárokkal, a szociológusokkal, a teljes K+F-szektorral, a környezet- és természetvédőkkel, a közlekedésben dolgozókkal: ők mind másképp látják, hogy a saját területükön mi lenne a jó megoldás. A másik – és ez a súlyosabb –, hogy a kormány omnipotenciáját a tények egyelőre nem igazolják. Tíz hónapnyi kormányzástól természetesen nem lehet(ett) csodát várni. De hogyha a kormánypárt arról informálta volna a híveit a kampányban, hogy szűk egy évvel a kormányváltás után az infláció nagyobb, a foglalkoztatás kisebb, a nyugdíjrendszer kiszámíthatatlanabb, a reálbér alacsonyabb, a benzinár pedig sokkolóan magasabb lesz a kormányváltás előttinél, aligha gereblyézte volna öszsze a kétharmadot.

Hogy mire képes egy mindenkinél mindenhez jobban értő kormány, arról a lakosság nagyobbik része lassan már személyes tapasztalatokkal is rendelkezik. Mint ahogy arról is, hogy az igazán nagy fejre állásokat éppen az önjelölt mindentudók szokták előidézni.