Emellett százmilliárdot kívánnak kivenni a gyógyszerkasszából, 50-60 milliárdot a tömegközlekedésből, sok-sok milliárdot a felsőoktatásból és az önkormányzati szektorból. Százmilliárdokkal tervezik csökkenteni összességében az állami kiadásokat, és emellett hatalmas összeget vesznek be a magánnyugdíjpénztárakban felhalmozott, onnan elvett megtakarításokból. Ezeknek azonban csak kevesebb mint kétharmadát fordítják adósságcsökkentésre, több mint egyharmadát folyó kiadások finanszírozására. Ez alapozná meg az államadósság csökkentését (miközben az implicit nyugdíjadósságot ezzel ugrásszerűen megemelték, amit rendkívül felelőtlen lépésnek tartok, de most nem foglalkozom vele).

Hogy kívánja a kormány elérni a megcélzott megtakarításokat? Lássuk sorban. Csökkentik a munkanélküli-ellátások összegét és rövidítik folyósításuk időtartamát. Fellépnek az előre hozott nyugdíjazás ellen, és felülvizsgálják a rokkantnyugdíjasok jogosultságát. (Erre eddig is volt mód, ezentúl szigorúbban járnak el.) Újrakezdik a sok évtizedes harcot a „táppénzcsalók” ellen. Többet vonnak el a gyógyszergyártóktól, csökkentik sok készítmény támogatását, emelik a súlyos betegségek tartósan fogyasztott gyógyszerei után felszámított, korábban élesen támadott dobozdíjat. A tömegközlekedést országos holdingba vonják össze, és tervezik – noha a polgármesterek ellenállása miatt a Széll Kálmán Tervbe ez nem került be –, hogy az iskolákat és részben a kórházakat átveszi az állam az önkormányzatoktól, és a centralizált felügyelettől várnak megtakarítást. A felsőoktatásban a hallgatók létszámát és tanulmányi idejét igyekeznek adminisztratív szabályokkal csökkenteni.

Csupa korlátozó intézkedés: az igénybevétel adminisztratív korlátozása, a juttatások mértékének csökkentése, többletterhek kivetése, centralizáló átszervezés. Amit Orbán Viktor az ország „újjászervezésének” nevez, abból teljesen hiányzik az az elem, ami a szocialista–szabad demokrata kormányok reformjainak fő jellemzője volt: az egyes rendszerek szereplőinek érdekeltté tétele a szűkös erőforrások hatékonyabb, takarékosabb felhasználásában, a szolgáltatások minőségének javításában. Attól, hogy kevesebbet kap, aki elveszíti a munkáját, hogy szigorúbban vizsgálják felül a rokkantságot, hogy a tömegközlekedést, a kórházakat nem az önkormányzat, hanem a kormány szerve igazgatja, a munkanélküli, az utas, az orvos vagy a beteg érdekeltségében semmi sem változik. Ezzel szemben a Horn–Kuncze-kormány nyugdíjreformja a magánpénztárak bevezetésével abban tette érdekeltté a foglalkoztatottakat, hogy valós jövedelmük után fizessenek tagdíjat, hiszen ettől függ a majdani magánnyugdíjuk, és ez az érdekeltség az állami nyugdíjalapba fizetett járulékra is áttevődött. A felsőoktatási tandíjjal a szolgáltatás vásárlójának helyzetébe hozták volna a hallgatót, aki így a pénzéért színvonalas oktatást várt volna el. Az egyetemek gazdálkodásának liberalizálásával az oktató-kutató munka anyagi feltételeit próbálták észszerűsíteni. A vizitdíj az orvos-beteg találkozók, a kórházi napidíj az ápolási napok számának csökkentésében és a nélkülözhető gyógyszerfelhasználás elkerülésében tette érdekeltté a beteget is és az orvost is, miközben nem korlátozta a hozzáférést az ellátáshoz. A gyógyszergyártók versenyeztetésével az árakat sikerült lenyomni, a patikaliberalizációval a gyógyszerhez való hozzájutást könnyíteni. Az egészségbiztosítási reform új intézményt hozott volna létre, amely egyszerre ellenőrizte volna a költségeket és a minőséget. Évtizedekkel ezelőtt a magyar új gazdasági mechanizmus azért lehetett fölényben azzal szemben, ahogy a többi szocialista országban „fejlesztették a gazdaságirányítás rendszerét”, mert ott átszerveztek, összevontak, tiltottak, nálunk viszont a gazdasági vezetők, külkereskedők és beszerzők érdekeltségét mozgósították a hatékonyabb gazdálkodás, a jobb ellátás érdekében. Most a Fidesz-kormány vár mindent az állami szerep kiterjesztésétől, a hatósági ellenőrzés megerősítésétől, a bürokratikus korlátozásoktól, míg a szocialista és szabad demokrata szakpolitikusok érdekeltségalapú változtatásokat vezettek be (illetve vezettek volna be, ha nem akadályozza meg őket ebben a fideszes blokád).

Ahol sikerült a reformterveket keresztülvinni (az 1997-es nyugdíjreform, a 2006-os gyógyszertörvény, vizitdíj és kórházi napidíj), ott javult is a működés. A Fidesz-kormány lépései viszont érdekeltségi elemek híján nem reformok, csak korlátozások, megszorítások. Ők valóban az érintettek ellenére takarékoskodnak.

Nincs sok esélyük, hogy elérjék a kitűzött célt. A hozzáértők szerint sem a gyógyszerkasszából, sem a táppénzből, sem a rokkantnyugdíj-ellátásból, sem a munkanélküliellátásból nem lehet annyit kivenni, amennyit a kormány leír a papírra, arra pedig aligha lehet számítani, hogy akinek kevesebb ellátás jut, jövedelmező tevékenységekben fog magának állást találni. Kivált, ha a bankadó meghosszabbítása újabb egy évvel aláássa a hitelezési szándékokat és – akárcsak a gyógyszergyártók fokozott megsarcolása –rontja a munkahelyteremtés esélyeit. Aligha megalapozott Matolcsy vélekedése, miszerint ezek az intézkedések megakadályozzák az adósság újratermelődését a jövőben.

A kormány ott kíván megtakarítani, ahol hátrányos helyzetbe került embereket, betegeket, rokkantakat, időseket,munkanélkülieket lát(ná)nak el. A munkanélküli-ellátásra, a rokkantnyugdíjra, az öregségi nyugdíjra, a gyógyszerek ártámogatására évtizedeken át fizetett járulékokkal váltak jogosulttá azok, akik most minderre rászorulnak. Az Alkotmánybíróság több alkalommal is – például a Bokros-csomag kapcsán – elismerte annak lehetőségét, hogy az állam változtasson a korábban fizetett járulék fejében járó szolgáltatások mértékén, de ennek megvannak a határai, és nyilván vitatni fogják, hogy az Orbán-kormány intézkedései belül vannake ezeken a határokon. Ezek a megszorítások – fi deszes nyelven sarcok – következetesen azoktól vonnak el, akik koruknál, állapotuknál fogva már nem képesek alkalmazkodni az új helyzethez. Tömören szólva: az Orbánkormány a védteleneket sarcolja meg. Kiváltképp feltűnő ez azzal egybevetve, hogy mennyi kedvezményt adtak az alkalmazkodni képes, egészséges, aktív korú rétegnek az szja, a társasági adó csökkentésével, a családi adókedvezményekkel, a gyes időtartamának visszaállításával, a vagyonátruházási és örökösödési illeték megszüntetésével, a pálinkafőzés liberalizálásával stb. A kormány emellett kitart az egyházi támogatások növelése, a miniszterelnöki különrendőrség fejlesztése és „a Honvédség újjáépítése” mellett is. A Fidesz által preferált rétegeken és intézményeken nem spórolnak, csak a kiszolgáltatottaktól vesznek el, amennyit csak lehet.

A szerző közgazdász

– Úgy látom, néhányan már nem elégednek meg a fülkeforradalommal, és kiviszik a követeléseiket az utcára