Rétvári szerint az Európai Unió alábbi országainak alkotmánya hivatkozik a vallásos hitre: Görögország, Lengyelország, Írország, Szlovákia, Németország. Némely alkotmány –így a lengyel, a cseh, a szlovén – bevezetőjében felidézi az ország történelmét, az ősök szabadságküzdelmeit. (Németország példáját tegyük egy pillanatra zárójelbe, arra még visszatérek.) Mi a közös a Rétvári listáján szereplő országokban? Nyilvánvalóan az, hogy történelmük során évszázadokig nélkülözték az állami önállóságot, vagy csak a huszadik században váltak önálló állammá. A vallás ezekben az országokban a birodalmi hatalommal szembeszegülő nemzeti mozgalom jelképe és szervezője volt. A görögöknél az ortodox kereszténység állt szemben az iszlámmal, Írországban és Lengyelországban a katolicizmus az anglikán, illetve a pravoszláv államvallással. A görög félsziget a bizánci császárság bukásától (1453) 1821-ig az Oszmán Birodalom része volt, Csehország 1621-ben elvesztette és csak 1918-ban nyerte vissza állami önállóságát, a független Szlovénia 1991-ben, az önálló szlovák állam a második világháború kevéssé dicsőséges éveit leszámítva csak 1993-ban jött létre.Magyarország ezzel szemben – változó mértékben ugyan – de a Habsburg-uralkodók alatt is megőrizte saját törvényeit, törvényhozását, vármegyei autonómiáját. Persze magunkévá tehetjük a kuruc, illetve a rákosista történelemszemléletet, amely szerint Magyarország sorsát 1541 óta – a nemzeti felkelések dicsőséges, de rövid korszakait leszámítva – mindig is a császári önkény és a Habsburg-gyarmatosítás határozta meg. Akkor persze igaza van Rétvári Bencének, akkor Magyarországnak a példatárában felsorolt fiatal államok között van a helye, és az alkotmányozásban is az ő mintájukat kell követnie. De akkor nem beszélhetünk 1100 éves Magyarországról, 1000 éves államiságról, még százévesről sem. Akkor a független Magyarországot nem Árpád vezér és nem Szent István hozta létre, hanem Károlyi Mihály, lényegében az ország mai területén.

Isten – közvetve – a jelenlegi alkotmányunkban is benne van: az alkotmány mondja ki, hogy a köztársaság himnusza Kölcsey verse. Kölcseynél „a történelem ura” büntető Istenként jelenik meg, aki a magyar népet bűnei miatt újabb és újabb katasztrófákkal sújtja. Nemzeti imádságunk fohásza kevéssé teljesült. Megírása (1823) után következett be a szabadságharc leverése, az önkényuralom, a dualizmus korszakának „gátlástalan liberalizmusa”, Trianon, a német, a szovjet megszállás, a forradalom leverése utáni megtorlás és mindezek tetejébe a rendszerváltást követő „húsz zavaros év”. A „víg esztendő” csupán kilenc hónapja köszöntött be, amikor Semjén Zsolt (KDNP) Rétvári Bence (KDNP) javaslatára miniszterelnök-helyettes, Rétvári pedig államtitkár lett.

De nem kell a történelem tényeit sorolnunk. A Himnuszban felcsillantott reményt maga Kölcsey vonta vissza. A halála évében, 1838-ban írt verse, a Zrínyi második éneke szerint a sors, Isten nem ad további haladékot: a nemzet, „szülötti bűnei” miatt kihull a nemzetek sorából, „és más hon áll a négy folyam partjára”.

Talán bölcsebb Istent, a történelmet és nagy költőinket nem belekeverni a törvényalkotás folyamatába.

A német alaptörvény idézett mondata – „Isten és az emberek előtti felelőssége tudatában” – a háború utáni helyzetben, kompromiszszumként került a törvény bevezetőjébe. A weimari köztársaság demokratikus alkotmánya nem tudta megakadályozni, hogy a nácik a hatalom megragadásának formálisan legális technikáival felszámolják a demokráciát, és létrehozzák az „istentelen” totalitárius rendszert. Ennek a megelőzésére javasolták kereszténydemokrata képviselők, hogy Istenre hivatkozva kell szilárd szellemi arculatot adni az alaptörvénynek. A szociáldemokraták és a liberálisok nem egyeztek bele abba, hogy az istenhivatkozás belekerüljön a törvény szövegébe, így kapta meg a mondat a végleges helyét a preambulumban. A demokratikus jogrend hatékonyabb védelmét jelenti viszont, hogy az alaptörvénynek az emberi jogokra és az állam működési alapelveire vonatkozó szakaszait nem lehet megváltoztatni. „Az ember méltósága kikezdhetetlen. Tiszteletben tartani és védelmezni az állami hatalom kötelezettsége.” Amíg ez az első szakasz érvényben van, a demokratikus jogállamot alkotmányos trükkökkel nem lehet leépíteni.

Az amerikai alkotmányban nincs szó Istenről. Pedig az alapító atyák hívő emberek voltak. Egyúttal azonban a felvilágosodás gyermekei, akik meg voltak győződve róla, hogy minden hatalmuk azoktól származik, akik megválasztották őket. Ezért kezdték az alkotmányt ezekkel a szavakkal: Mi, az Egyesült Államok népe…

A szerző publicista

– Jó hír! A fogyasztóvédelmisek visszaszóltak, hogy alkotmányon nem kötelező feltüntetni se minőségmegőrzési, se szavatossági időt!