A Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai-kormány valójában felvitte az adósságindexet 78%-ra (Belgium 100%, Franciaország 84%, Németország 75%, Görögország 130%, Olaszország 118%, Anglia 77%, USA 93%, Japán 226%), ami nem szép, de enyhén szólva nem független a világválságtól. S mégis mire ment el a pénz ?

Míg a Fidesz-kormányzat alatt épült kemény 7 km autópálya, addig a szocialisták és a liberálisok 8 év alatt csaknem 700 km-t építettek, felháborító módon pénzből, s ma már Debrecenbe, Pécsre, Szegedre, Hódmezővásárhelyre, Nyíregyházára autópályán lehet menni. Természetesen én is várom, hogy kik és mikor kerülnek sittre a felesleges alagutak, kétszeres autópályakivitelezési-költségek miatt, de mivel ebben annyian benne vannak, kétségeim sincsenek az eredményt illetően.

Ne hallgassuk el azt a 3 ezer milliárdot sem, amivel most megvédték a több mint 3 millió magánnyugdíjpénztárt döntően önként (l. az összes miniszter!) választó polgártársunkat. A kötelező magánnyugdíjpénztárak bevezetésének szükségességéről majd az ott felhalmozott pénz „megvédéséről” lehet vitát nyitni, arról azonban nem, hogy ennek forrása az állami büdzsé volt, amit hitelekkel kellett menedzselhetővé tenni. Vagyis, ha elítéljük a szocialistákat a 80 százalékos eladósodottságért, dicsérjük is meg őket, hogy ebből körülbelül 15 százalékot eleve felhalmoztak a magánnyugdíjalapokban. Így már rögtön csak 65 százalékról beszélünk.

Ami az elmúlt csaknem egy év reformpolitikáját illeti, sajnos egyetlen olyan nálam okosabb gazdasági szakemberrel nem találkoztam, illetve nem olvastam, aki azt állítaná, hogy Matolcsy György tudná, hogy mit akar. Viszont már milliárdok százait bukta el:

Kezdődött az emlékezetes Kósa–Szijjártó-pánikmesével. Az eredmény leminősítés, a forint leértékelődése, a devizahitelesek helyzetének romlása, összességében 100–150 milliárdos kár.

A bankok, multik megadóztatása: a bevétel minimálisan 30 %-a rövid távon visszaterhelődik az adófizetőkre, újabb 50–100 milliárdos terhet okozva.

A nyugdíjpénztári „einstand” újabb generális leminősítése a refinanszírozási kamatok emelkedését idézte elő: 50 milliárd.

A gazdagoknak juttatott 16 százalékos szja eredménye: 500 milliárd kikerült a büdzséből. Ezzel a módszerrel többlet munkahelyet kultúrkörökben még nem teremtettek.

Mivel mindenki „annyira jól járt”, az állami szférában kompenzálni kellett: több mint 50 milliárd.

A 10 százalékos társasági adó további 100 milliárdos lyukat üt.

Sikerült hazavágni Sukorót és az Álomszigetet. Lehet, hogy óriási kenőpénzek, csalások vannak benne. Bukhat az állam akár egymilliárdot is. Rács mögé a csaló értékbecslőkkel, kijárókkal, politikusokkal! De csukassuk le azokat is, akik felkészületlen fontoskodásukkal 4–500 milliárdos fejlesztéstől, több tízezer munkahelytől fosztják meg az országot! Nem volt elég Gyöngyös példája, nem elég az egymillió többletmunkahely helyett a további 93 ezer munkanélküli?

Ne feledkezzünk meg az önkormányzatok által generált több százmilliárdos hiányokról sem. Ugyanis a fülkeforradalom már csaknem 5 éve elkezdődött. Szinte minden meghatározó város élén fideszes emberek vannak, akik sokat tettek településük döbbenetes eladósításáért.

A szerző közgazdász