Csakhogy a magánmunkaadóknak nincsenek olyan lehetőségeik, mint a kormánynak (például nem tudnak különadókat kivetni, magánnyugdíjpénztárakat államosítani), ezért vonakodtak a kompenzálástól (nem akarják túlfizetés miatt elbocsátani dolgozóikat). Szinte mindenki elfeledkezik azonban arról, hogy a kormány által nyújtott kárpótlás milyen szánalmas: nem a reál-, hanem csak a nominálveszteséget pótolja. Példával élve: ha valaki tavaly bruttó 100 ezer forintot keresett egy hónapban, és idén a havi nettó keresete csak 98 ezer forint lenne, akkor a kormány kétezer forinttal kiegészíti a keresetet. De közben az árak jelentősen nőnek, és a most januári nominál nettókereset 100 ezer forint vásárlóértéke a tavaly januárihoz képest máris 4 százalékkal kevesebb.

A HVG 8. száma jó összehasonlítást közölt a reálkereset százalékos változásáról (3,5 százalékos infl ációval számolva). Ebből látható, hogy 200 ezer forintos bruttó átlagkereset és 4 százalékos nominális béremelés esetén is 2,5 százalékkal csökken a nettó reálkereset, így egy százalékkal nő a nominális nettóbér, tehát kiegészítésre nincs is „szükség”.

Hogyan állhatott elő ilyen helyzet? A Fidesz elirigyelte a szomszéd országok egykulcsos adóját, és meghirdette a „világszabadalmas”, a szuperbruttó-jövedelemre vetített 16%-os személyi jövedelemadót. Bár sokat szidta a Bajnai–Oszkó-féle felbruttósítást (hogy a bruttó jövedelem helyett a munkáltatói tb-járulék arányában, 27 százalékkal nagyobb szuperbruttóra vetítik az adót), nem tudott lemondani erről, legalábbis átmenetileg nem, mert csak így képes 1 százalékponttal csökkenteni elődje 17 százalékos alsó adókulcsát és eltörölni a 32 százalékos felső adókulcsot.

Tehát van egy bruttó bérre vetítve 20,3 százalékos, az adójóváírástól eltekintve egykulcsos adónk, amelyet busás családi adókedvezmény egészít ki, legalábbis a magasabb keresetűek számára. (Ahhoz, hogy három gyerek esetén a havi teljes 99 ezer forint adókedvezményt igénybe lehessen venni, a családi bruttó jövedelemnek havi 472 ezer forintra kell rúgnia, miközben egy dolgozó átlag bruttó keresete még mindig csak 200 ezer forint körül van! )

Nem mindenki olyan szerencsés, hogy az adókulcscsökkentés csökkentse az adóját, ezért a Fidesz megkegyelmezett nekik: egyelőre meghagyta az általa sokat szidott adójóváírást is. Ezt Medgyessy Péter vezette be 2003-ban, a minimálbérek adómentességével együtt. De a jobban keresőknek nem akart adómentes sávot hagyni, ezért a bruttó jövedelem emelkedésével párhuzamosan az adójóváírás fokozatosan visszavonta az adómentességet.

A Fidesz azonban túlzottan szegénypártinak találta ezt a megoldást, ezért az adójóváírást szűkítette. A kedvezőtlen hatáshoz az is hozzájárult, hogy a munkavállalók nyugdíjjárulékát fél százalékponttal kellett idén növelni ahhoz, hogy „teljesüljön népünk óhaja”: 40 évi jogszerzés után a nők koruktól függetlenül teljes nyugdíjat élvezve mehessenek nyugdíjba.

A tárgyilagosság kedvéért meg kell említenünk, hogy 2009-ben a Bajnai-kormány is hasonló jellegű adóreformot hirdetett meg, és 2011-re már 12 millió forintra emelte volna az szja sávhatárát. Annak idején ezt a megoldást is nyilvánosan bíráltam, de azért az még mindig jóval humánusabb megoldás lett volna, mint a jelenlegi, és jóval kevesebbe került volna. Erről bárki meggyőződhet, ha a világhálóról letölti a nemrég feloszlatott Költségvetési Tanács Mikroszimulációs módszerek a személyi jövedelemadó módosításainak hatásvizsgálataiban című háttértanulmányát (Benedek Dóra és Kiss Áron kiváló műve).

Ezzel történetünk végére értünk: a magánnyugdíjak államosításából és a különadókból egyelőre jóval több jutott a jó keresetűek, közülük is különösen a gyermeket nevelők nagyvonalú jutalmazására, mint a többiek kárpótlására. Csak azt nem értem, hogyan lehetséges, hogy a vesztesek még nem jöttek rá a nominál- és a reálkárpótlás különbségére! De ahogyan a közmondás tartja: ami késik, az nem múlik.