1995-ben az Országgyűlésben támogattam az egyensúlyt javító Bokros-csomagot, de nem szavaztam meg azokat a törvényjavaslatokat, amelyek csupán minimális mértékben javították a költségvetés egyensúlyát, ugyanakkor jelentős társadalmi feszültséget eredményeztek. A Matolcsy-féle meggondolatlan döntés is erről szól.

Ugyanis amennyiben az utazási kedvezményt megvonták volna, minimális mértékben segítette volna a MÁV pénzügyi helyzetét, ugyanakkor a nyugdíjasok igen nehéz helyzetbe kerültek volna.

Nem lehet abból kiindulni, hogy a regisztrációs jegyek alapján mennyi 65 éven felüli nyugdíjas utazik, mert a kedvezmények felszámolása után lényegesen csökkent volna a nyugdíjas utasok száma.

A tatabányai nyugdíjasfórumon az egyik nyugdíjas bányász megemlítette, hogy hetente kétszer utazik Budapestre az unokájához, így a fia munkavállalását is segíti. A vasúton megvalósult útjaimon az utasok sokszor említették, hogy milyen családerősítő a „Gyula-bérlet” (a 65 éven felüliek utazási kedvezményét ugyanis Horn Gyula vezette be).

Az utazási kedvezmény a nyugdíjasok számára azért is igen hasznos, mert a családnak nyújtott segítségükkel teljesebbé válik életük. Különösen az egyedül lévő nyugdíjasoknak jelent lelki gazdagodást a cselekvő szeretet megerősödése.

A kedvezményes utazás segíti a nyugdíjasokat abban is, hogy olcsóbban vásároljanak élelmiszert. Sokszor megtapasztaltam, hogy Hajdúszoboszlóról az idős emberek más településekre utaznak az alacsonyabb árak miatt.

A Parlament folyósóján az elmúlt napokban véletlenül találkoztam a Fidesz nyugdíjasügyekben elismert szakpolitikusával, és egyetértettünk abban, hogy miért indokolt a nyugdíjasok utazási kedvezménye. A fent említett érvek mellett még más okokat is említettünk a kedvezmények érdekében. A társadalom számára igen hasznos lenne, ha a pártokon átívelő szakmai eszmecseréket nem a véletlen uralná, hanem szervezetten, rendszeresen megvalósulnának azok. Sajnos a jelenben erre semmi remény nincs.

Dr. Takács Imre Hajdúszoboszló