A cikk utal arra, hogy nemcsak a konzervatívok elégelték meg a fentiekből eredő diszharmóniát (bár az, hogy mit is jelenthet ez az „aktívabb liberalizmus”, még nem világos), hanem a Munkáspárt is, majd ez utóbbiak állásponjának bizonyítására többek hivatkozik Gordon Brownra, aki „ismételten fellépett a »britség«, a brit értékek erősítése érdekében”. Én úgy érzékelem, hogy a szerző félreérti Gordon Brownt, amikor a britség, a brit értékek erősítését az etnikai kisebbségekre vonatkoztatja.

Itt – úgy gondolom – másról van szó. Brown, aki maga is Skóciából származik, több munkáspárti fórumon és konferencián vetette fel a britishness (britség) gondolatát, de egy másik aspekusból. Az utóbbi tíz évben ugyanis Nagy-Britanniában megvalósult a skót és walesi devolúció (hatalomdecentralizáció) – az északír már korábban, de más hatáskörrel, és tulajdonképpen sokáig papíron maradt.

A devolúció felerősítette a regionális identitást. Ezután megnőtt az angol régiók irányába történő hatalomdecentralizáció igénye is, de azt az egyik angol régióban történt népszavazás elvetette. Ez az új helyzet, amit a devolúció produkált, érthetően gyengítette a brit identitást, és Brown fellépései arra irányultak, hogy ezt valamelyest helyrebillentse.

Havas Péter politikatörténész

Tisztelt Havas úr, nagyon szépen köszönöm a multikulturalizmus szigetországbeli csődjével kapcsolatos konstruktív megjegyzéseit. Teljesen egyetértek önnel abban, hogy a „britség” erősítésének igényét Gordon Brown a tartományi autonómiák bevezetése után kialakult helyzetre is alkalmazta. Mégis elég beírni a Google keresőbe a Gordon Brown–britishness szópárosítást, és „feljön” az akkor még pénzügyminiszterként szolgáló későbbi kormányfő 2006. januári programbeszédének ismertetése. Brown kifejtette, hogy az integráció elősegítése különösen fontossá vált a londoni merényletek után. „Tudomásul kell vennünk a kényelmetlen tényeket, hogy …az elkövetők brit állampolgárok, brit születésű férfiak voltak, akik látszólag integrálódtak a közösségbe, mégis el voltak szánva brit honfitársaik megnyomorítására és meggyilkolására, függetlenül azok vallásától. Világossá kell tennünk, hogyan találhatnak meg különböző kultúrák egy alapvető közös célt, mely nélkül egyetlen társadalom sem tud virágozni”. Széles körben pozitívan fogadott felszólalásában Brown „szégyentelen hazafiasságra” szólította fel a Munkáspártot és annak híveit, miután korábban hagyták, hogy ezeket az érzéseket kisajátítsa a szélsőjobb. „A valóságban ezek a gondolatok a szabadság, tisztesség és felelősségtudat progresszív eszméit foglalják magukba” – mondta Brown.

R. Hahn Veronika London