Miután a 16 százalékos egykulcsos adórendszer bevezetésének hónapokkal ezelőtti hírére félórás számolgatással egy sor gazdaságpolitikai újságíró kiderítette, hogy bizony sokan rosszul fognak vele járni, február közepére mindez a kormányzat előtt is világossá vált. Olyannyira, hogy múlt hétfőn a parlamenti pulpituson maga a miniszterelnök háborodott fel a legjobban, sőt kormánya nevében elfogadhatatlannak nevezte a bércsökkenést. Percig sem tétovázott, újabb mozgalmat indított bevetésre, élén Rogán Antallal. Meglihegve a bizalmat a polihisztor parlamenti képviselő, immár a frakció bér- és adómonitoring szabadcsapatainak vezéreként egyetlen hét alatt páratlan bűvészmutatványt hajtott végre. Nem „kényszerít”, nem „nyomást gyakorol” a béremelés érdekében, mint hirtelen kezdte. Most hétfői nyilatkozatában már szelíden csak annyit mond: a kormány azzal „ösztönözheti” a cégeket, ha „minden pályázat, kedvezmény elbírálásánál figyelembe veszi, az érintett vállalat teljesítette-e az OÉT béremelési ajánlásait” (ajánlásait és nem kötelezvényét). A legfrissebb hírek szerint rá is férne az ösztönzés az állami társaságokra is. Mert nagyon úgy fest, arrafelé sem tudják odaadni a dolgozóknak a bérajánlásnak megfelelő emelést.

A képlet egyszerű: aki nem retirál, annak annyi. Azoknak a kisés középvállalkozásoknak is, amelyeket eddig állítólag a tenyerén hordott a hatalom. Ha pedig Rogán Antalnak mindez sikerül, nemhogy egyetlen tollvonással államosítja a korrupciót (nem az nyer, aki jobb, hanem akit a kormányzat a maga szempontjából jobbnak ítél), de erőteljes lépést tesz a sajátos magyar piacgazdálkodás megteremtése felé. Turkál a magángazdaságban, hivatalos adatokat is begyűjt egyebek közt a adóhivataltól, hivatkozással arra az OÉT-ra, amely érdekegyeztető fórumot amúgy maga a kormányfő negligálta látványosan.

Robin Hood tehát ismét akciózni kezdett. A nép nevében és annak hasznára a bankok, élelmiszerláncok, a nemzeti jövedelem 60-70 százalékát adó multik átmeneti, majd meghosszabbított válságadója – igazságos teherviselés! –, a lenyúlt magánnyugdíjpénztárak után most azzal nyeri el épp „az emberek” rokonszenvét, hogy önnön adópolitikájától is megvédi a lakosságot. Itt ugyanis senki sem fog rosszabbul járni. Különben is 140 milliárd marad az idén a vállalkozásoknál a társasági adó csökkentése miatt, van forrás – no, nem a béremelésre, hanem az adórendszer miatt csökkenő bérek kompenzálására. Mintha az eredeti cél nem ez lett volna.

Erőteljes vonalakkal formálódik a Fidesz–KDNP új rendje. A kormány feje elátkozza jozefinista elődjét, aki akkor is boldogítani akarta a népet, ha az beledöglik is. Aztán ugyanazzal a mozdulattal új rendet szab és erőltet rá az egész országra. Ha belerokkan, akkor is. És beledöglik, mert az mind világosabb: ezt a rendet nincs miből finanszírozni. Robin Hood annyira belemelegedett, hogy lassan tisztára söpri a padlásokat. Amíg van mit söpörni, elnézik neki a szócsavarást. Amikor kiürül a padlás, utána a magtár, hiába a népbarátság – söprés.