A kapcsolódás szabadsága

A Közel-Keleten zajló történelmi változások kapcsán megtapasztalhattuk az internet hatalmát – láthattuk, hogyan lelkesít, motivál, mobilizál, és hogy segítségével egy pillanat alatt továbbíthatóvá válnak képek és testközelből küldött beszámolók. Éppen emiatt kísérelték meg kormányzatok Tunéziától Egyiptomon át Iránig, hogy elérhetetlenné tegyék a világhálót, vagy erőteljesen korlátozzák az internethez való hozzáférést.

Csatlakozunk mindazokhoz, akik felszólítanak a szabad internetes információhozzáférés és -megosztás védelmére, vagy ahogyan Clinton külügyminiszter nevezte, a „szabad kapcsolódás” védelmére. A gyülekezés, szólás, véleménynyilvánítás és egyesülés szabadságának ugyanúgy érvényesülnie kell a kibertérben, mint a fizikai világban.

Alig több mint húsz évvel ezelőtt történt, hogy világszerte a televíziók képernyői elé szögezték az embereket a magyarországi, szabadságot követelő tüntetések képei. Ugyan ki tudná elfelejteni, milyen felemelő érzés volt látni a szabad világban, ahogyan az utcára vonultak az emberek a zsarnokság és elnyomás ellen? Legyen szó akár 1989-ről, akár 1956-ról, a magyarok a Twitter és a Facebook előtti időkben már megismerhették, milyen veszélyekkel jár a totalitárius rendszerek elleni felkelés.

Az internet a huszonegyedik század köztere – a globális nyilvánosság fóruma. A nemrég a Tahrir téren tapasztalható, vagy az 1989-ben a Hősök terén megnyilvánuló civil aktivizmus napjainkban egyre inkább és egyre nagyobb mértékben az interneten szerveződik. Az új technológiának köszönhetően évszázadok óta folytatott viták kerülnek ismét felszínre: mi a legjobb módja a kormányzásnak, az igazságszolgáltatásnak, hogyan érhetjük el a jólétet és hogyan biztosítsuk a hosszú távú fejlődés feltételeit, mind az egyes országokon belül, mind a határokon átívelve.

Ha elgondolkodunk ezeken a kérdéseken, rájövünk, hogy azok nem pusztán emberjogi kérdések. A kölcsönös gazdasági jólét iránti törekvésünk is kockán forog. Nyitottsága miatt az internet az innováció és a gazdasági növekedés motorjává válhat. Azt tapasztaljuk, hogy azon országok felé indulnak meg a befektetések és ott növekszik a jólét, ahol a kormányok internetpolitikájuk sarokkövévé a nyitottságot teszik.

A tét tehát nagy. A választások pedig, amelyekkel szembesülünk, ismerősek. De a tér, amelyben szembenézünk velük, nem az. Hogyan tudjuk egyensúlyba hozni a szabadságot a biztonsággal? Az átláthatóságot a bizalmas tartalmakkal? Hogyan tudjuk biztosítani a véleménynyilvánítás szabadságát úgy, hogy közben érvényre jusson a tolerancia és a harmónia?

Először is: a szabadságra és a biztonságra sajnos túlságosan is gyakran úgy tekintünk, mint amelyek kölcsönösen kizárják egymást, holott mindkettőre szükségünk van. A jogállamiságnak pedig érvényesülnie kell. Sem a jogállam iránti hűségünk, sem a szabadságjogok iránti elkötelezettségünk nem enyészik el a kibertérben. Azok a kormányzatok, amelyek bloggereket tartóztatnak le, beavatkoznak állampolgáraik békés tevékenységeibe, és korlátozzák vagy lehetetlenné teszik az információkhoz való hozzáférést azzal az ürüggyel, hogy csak így tudják megvédeni az embereket, senkit sem tudnak megtéveszteni.

Másodszor: meg kell védenünk az átláthatóságot, de a bizalmas természetű eszmecseréket is. Az állampolgároknak joguk van ahhoz, hogy információkkal rendelkezzenek a kormányukról, a kormányoknak pedig komoly követelményeknek kell eleget tenniük akkor, amikor az információk bizalmasságára hivatkoznak, hiszen feladatuk a közszolgálat. Mindazonáltal minden kormányzatnak szüksége van arra, hogy bizonyos esetekben, amikor például a közbiztonságról vagy a nemzetbiztonságról van szó, bizalmasan kezeljen információkat. Ha például egy kormányzat tervet készít arra, hogyan vegye fel a harcot erőszakos kábítószerkartellekkel, közzé kell-e tenni ezt a tervet, hogy a kartellek is értesüljenek róla?

Harmadszor: arra kell törekednünk, hogy megvédjük a véleménynyilvánítás szabadságát, miközben támogatjuk a toleranciát. Ennek a legjobb módja az, ha még több szólásra ösztönzünk, és nem korlátozni igyekszünk azt. Az, ha a sértő véleményeket felmutatjuk és vitatjuk, ahelyett, hogy elnyomnánk, lehetővé teszi a vélemények nyilvános elemzését és válaszadási lehetőséget teremt. A vélekedések piacán azok a vélekedések, amelyek arra érdemesek, meg fognak erősödni, míg az érdemtelenek idővel kikopnak.

A magyaroknak büszke hagyománya az, hogy másokat is a demokráciáért és az egyéni szabadságjogokért való küzdelemre ihlessenek. A világ emlékszik 1956-ra és 1989-re, ezért létezik egyfajta elvárás, hogy Magyarország továbbra is vezető szerepet töltsön be a véleménynyilvánítás szabadságának támogatásában. Talán éppen ezért került a médiatörvényről szóló vita a figyelem középpontjába, és ezért váltott ki széles körben aggodalmat. Az Egyesült Államok üdvözli a megegyezést az Európai Bizottsággal azokról a módosításokról, amelyek a médiatörvényt összhangba hozzák az EU-szabályozással.

Nagy benyomást tett az egész vita során, hogy a magyarok nem rejtették véka alá, mit gondolnak, és azt hangosan ki is mondták. Az emberek gyakorolják a véleménynyilvánításhoz való jogukat, s teszik ezt az interneten is. A módosítások elfogadása és a törvény gyakorlati alkalmazása során arra számítunk, hogy az emberek továbbra is őszintén ki fogják mondani, amit gondolnak. Ez az élénk, a nyilvánosságban zajló vita a magyar nép szabadság iránti elkötelezettségének bizonyítéka, melyre minden magyar büszke lehet.

A szerző az Egyesült Államok nagykövete

A nagykövet a Sándor-palota emlékkönyvébe ír 2010. január 11-én
A nagykövet a Sándor-palota emlékkönyvébe ír 2010. január 11-én
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.