A minisztérium olyan változtatásokat tervez, amelyek szakítanak a rendszerváltás óta fundamentumnak tekintett oktatáspolitikai értékekkel. Ezek közül itt csupán néhányat említek: az iskolák, a pedagógusok szakmai autonómiáját, a fenntartók szektorsemlegességét, a pedagógusok, diákok, szülők fontos szereplőként való megjelentetését, valamint a kötelező ideológiától való mentességet.

Hoffmann Rózsa megfogalmazása szerint „az iskolák autonómiája megmarad, de ez egy szabályok közé ékelt autonómia lesz.” Ismereteket fognak beemelni a Nemzeti alaptantervbe, továbbá bevezetik a kötelező kerettantervet. Így a helyi pedagógiai program tartalmi részében mintegy 10 százalékra csökken az iskolák, pedagógusok autonómiája. A pedagógusokat az állam által kirendelt szakfelügyelők ellenőrzik majd. A pedagógusok fi zetésüket ezt követően az államtól kapják. Az igazgatók kinevezésében is erősödik a központ szerepe. Lehet, hogy a munkáltató is az állam lesz? A tipikustól eltérő úton járó iskolák ezután nem törvény által biztosított feltételekkel, hanem egyedi minisztériumi engedély alapján térhetnek el a központi előírásoktól. Mindez az 1985 előtti szabályozást idézi fel. (Megjegyzendő, hogy egyes elemeiben már a pártállam is enyhített a korábbi szabályozáson.) A közeljövőben az igen erőteljes központi irányítás következtében kérdésessé válik az iskola, a pedagógus autonómiája. Ezáltal a tanító, a tanár szerepe az alkotó értelmiségiéből a központi akarat végrehajtójává válhat.

A korábbi kormányzati ciklusokban esetenként vitatott volt, hogy az egyes iskolafenntartók (pl. egyházak) megkapják-e teljes egészében a nekik járó normatívát. Ugyanakkor ennek nem volt elvi alapja, mindeddig alapértéknek, kiindulópontnak tekintették a szektorsemleges finanszírozás elvét. Immár azonban az egyházi intézmények kiemelt finanszírozásban részesülnek. Már az előző ciklusban is számos önkormányzat adta át anyagi okok miatt iskoláját egyházi fenntartónak. Az anyagi ösztönzés miatt (is) ennek ugrásszerű felgyorsulása várható. Önkormányzati és magániskolát működtetni előbb-utóbb akár luxussá válhat. Vajon ezután növekvő vagy csökkenő eséllyel fogja megtalálni a szülő a gyermekének azt az iskolát, amelyet szeretne?

A rendszerváltás óta a pedagógusok mellett a diákok és a szülők is fontos szereplői az oktatási intézményeknek. Jogaik jelentős hangsúlyt kapnak a hatályos közoktatási törvényben. Az új koncepció a jogokat a kötelezettségekkel együtt kívánja megjelentetni. Ezzel együtt az eddigi egyetértési jog helyett csupán véleményezési jogot biztosítanának a diákok és a szülők képviseleteinek az iskola szervezeti és működési szabályzatának vagy házirendjének elfogadásakor. Miként nevelhetjük diákjainkat aktív állampolgárságra, amikor éppen a diákönkormányzat jogait készül csökkenteni a törvény?

A rendszerváltásnak köszönhetően az állami, önkormányzati iskolákban (is) megszűnt a kötelező ideológia. (Az egyházi intézmények a jelenlegi szabályozás szerint is eltérhetnek ettől.) Vélhetően az új közoktatási törvényben a kötelező ideológiai elemek is megjelennek. Remélhetőleg elírás azonban a tervezet azon kitétele, hogy az intézmény ellenőrzésekor a dokumentumok értékrendjének összhangját is ellenőriznék. (18. melléklet, 16. lábjegyzet)

A tervezet szerint a jövőben egyes erkölcsi előírások betartását is törvény szabályozná. „A közoktatásban alkalmazottak – beleértve az intézmény nem pedagógus alkalmazottait is – mindennapi életvitelének meg kell felelnie a nevelő-oktató munkát végzők, azt segítők kiemelt erkölcsi követelményeinek, a fokozott társadalmi elvárásoknak.” Miért épp a pedagógus mindennapi életvitelére írnának elő erkölcsi követelményeket?

Egy törvény működőképességét a szakmai és társadalmi vita, konzultáció és az érdemi egyeztetés alapozhatja meg. Az alapvető változtatásokat jelentő törvény koncepciójának szakmai és társadalmi vitájára azonban mindössze a karácsony előtti napok álltak rendelkezésre, hiszen a véleményeket december 30-ig várta a minisztérium. Vajon kinek jó egy kellően meg nem vitatott, ki nem érlelt törvényi koncepció? Azt gondolom, senkinek. Pótoljuk az eddig kellően ki nem használt lehetőséget: hoszszabbítsa meg a minisztérium a törvény vitáját március végéig!

A szerző a Közoktatás-politikai Tanács Tagja, a Történelemtanárok Egylete elnöke