A vízlépcsők ökológia károkozása olyan általánosítás, melyet a már üzemelő vízlépcsőkön eddig sem tudtak bizonyítani! Ha ezek valóban olyan károsak lennének, nem épült volna meg csak a Dunán 47 vízlépcső. Ausztriában miért döntött volna népszavazás (73 százalék) 1992-ben a sorban már tizedik freudenaui erőmű felépítése mellett, ha ennek bármiféle ökológiai veszélye lett volna?

Az ökológiai aggályok, mint az ivóvízbázis vagy az élővilág veszélyeztetése, a táj ipari tájjá változtatása, az ártéri környezet káros megváltoztatása stb. igazából nem konkrétak, és legtöbbször túldimenzionáltak.

A többi Dunai vízlépcső mellett a bősi vízerőmű is immár több mint 18 éve működik, s az annak idején hangoztatott ökológiai katasztrófa se következett be!

Ami pedig a másik, a gazdasági értelmetlenségről elhangzott véleményt illeti...

Sokat beszélünk az ország primer energiaellátásának lassan tűrhetetlen importfüggéséről, a hazai lehetőségeinket kihasználni igenis nemzeti érdekünk! Márpedig a Duna vízlépcsőiben rejlő villamosenergia-potenciál, legalább 750 MW-ra tehető. Az ezzel megtermelhető villamos energia mennyisége mintegy 4,5 milliárd kWh/év körül lehetne! Ez a tiszta forrásból származó, igazán megújuló energia önmagában is több, mint Magyarország jelenlegi éves fogyasztásának 10 százaléka, és ez évente legalább 1 milliárd m³ földgáz kiváltását is jelenthetné.

A vízerőművekből termelt villamos energia ára a legalacsonyabb. Azaz a fogyasztónak bármilyen más, megújuló forrásból származó villamos energiáért jóval többet kell fizetnie!

Való igaz, a vízerőmű létesítése egy hagyományos erőműnél drágább, de élettartama legalább háromszorosa ennek, és nagyjából másfélszerese egy atomerőműnek. A gáz ára egyre magasabb, de azért az egyéb fűtőanyagok is pénzbe kerülnek. A valóban megújuló víz gyakorlatilag ingyen van! A szél hasonlatos a vízhez – hisz a szél is ingyen van –, de rendelkezésre állása jóval rapszodikusabb, és kihasználhatósága 3,5-szer alacsonyabb!

A vízlépcsők nemcsak energetikailag hoznának hasznot az országnak, de a hajózás szűk keresztmetszetének felszámolásával, a Duna-vízszint süllyedésének megállításával érzékelhetően hozzájárulhatnának az ország gazdasági erejéhez.

Akkor még nem beszéltünk a vízlépcsők egyéb környezetvédelmi előnyeiről: a parti ivóvíznyerés, valamint a parti erőművek (Duna menti, Paks) hűtővízbázisának stabilizálása, az aszályos időszakok következményeinek csillapítása, a mezőgazdasági termőterületek kiszáradásának megakadályozása, az árvízveszély kiküszöbölése stb.

Ujhelyi Géza aranydiplomás-okleveles gépészmérnök, a Magyar Energetikai Társaság elnökségének tagja

Európa tőlünk nyugatra eső részén az utóbbi két évtizedben a bősit leszámítva sehol nem épült síkvidéki nagy vízerőmű. (Az említett freidenaui aligha nevezhető nagy erőműnek a maga 172 megawattjával, miközben a bősi mű például 748 megawattos). És nem azért, mert már az összes lehetséges folyószakaszt „belépcsőzték”, hanem azért, mert kiderült, hogy a kis esésű szakaszokon a gazdaságos üzemeltetés csak túlságosan nagy ökoló giai áldozatok árán (vagy még úgy sem) lehetséges. A megfelelő hivatkozási példa inkább az ausztriai Hainburg vízlépcsője, amelynek építését ezen okok miatt még a 80-as években leállították. Ezeken a területeken a hiányzó mederesést, és az abból adódó, energiatermelésre használható mozgási energiát duzzasztással kell(ene) pótolni, a gazdaságosságot pedig az ún. csúcsra járatással kell biztosítani. Utóbbi azt jelenti, hogy a gát mögött felduzzasztott vizet az energiafogyasztási csúcsok idején engedik át a turbinákon, napi két, többméteres vízszintingadozással járó árhullámot végigküldve a folyón. Emiatt az érintett folyószakaszok élővíz mivolta megszűnne, a kis- és a nagyvíz, illetve a gyors és a lassú folyás ilyen sűrű váltakozását az őshonos fajok többsége nem viseli el.

Hargitai Miklós