Konrád György minden szavával egyetértve (A nagy csel, január 17.) szeretnék néhány adalékkal hozzájárulni Bayer Zsolt írói „portréjához". Nagy volt a megdöbbenésem, mikor a napokban egy balassagyarmati Madách-ünnepség meghívójából arról értesülhettem, hogy a 2011. évi Madách-díjat Bayer Zsolt író, publicista, szerkesztő vehette át.

Azt hiszem, nem kell kommentárt fűzni a hírhez. Viszont elgondolkodhatunk a díjak értékén, s hogy milyen teljesítmények állnak egyes díjak mögött. A fent említett szerzőt publicistaként áthatja a gyűlölet, az ellenfél megsemmisítésének vágya. Mit gondoljunk ezek után a nagyjainkról elnevezett díjakról? Én, mint a Madách Gimnázium egykori tanára szomorú vagyok.

Lakatos Gézáné Salgótarján

A megoldás sokszor annyira kézenfekvő, hogy senki sem gondol rá. A II. kerületi polgármester egyebek között azért ellenzi a budai fonódó villamos projekt megvalósítását, mert a Margit híd alá tervezett vágányfonódás szűkítené a gépkocsiforgalom rendelkezésére álló sávok számát. Ezt a problémát teljesen megszüntetné az a régebbi elgondolás, hogy az Óbuda felől érkező villamosok a Frankel Leó utcán továbbhaladhatnának a Bem József térig és a tér forgalmának megfelelő átszervezésével ott érhetnék el a Bem rakpart Duna felé eső oldalát.

A Frankel Leó utcához kihelyezett és már működő közlekedési lámpák megfelelő fázisidővel biztosíthatnák a keresztirányú forgalom zavartalan lebonyolítását. A Moszkva tér irányába közlekedő 61-es villamos pedig két irányban használhatná a Török utcát, amelyen a kétirányú forgalom jól vizsgázott a Margit híd részleges lezárásának időszakában.

Dr. Mikósdi György Budapest