A címben érintett zseb tulajdonosaként azonban előre kell bocsátanom, hogy az enyémbe egyetlen forint sem került a Jedlik Ányos Pályázat során elnyert milliókból, mint ez az évente leadott, tüzetes elszámolásokból is pontosan kiolvasható. Projektvezetőként ugyanis semmiféle honoráriumot nem vettem fel, hogy a rendelkezésünkre álló összegből elsősorban fiatal kutatók munkáját finanszírozzuk (az ő zsebük között lehetett bizony konzervatív, kereszténydemokrata, szocialista és ki tudja, még milyen), illetve annak a technológiai fejlődésnek a tudományos kutatást szolgáló feltételeit teremtsük meg, amely a pályázat kiírásában is hangsúlyosan szerepelt. Így világviszonylatban is egyedülálló, korszerű, a számítástechnika eredményeit a művészet- (így színház-) történeti kutatás számára hasznosítható modellkísérlet jött létre, amelynek alkalmazása az oktatásban, történetírásban, múzeumokban és más területeken is rendkívüli jelentőségű lehet. Miként erről a pályázat lezárása során kiadványainkban, konferenciáinkon, a számítástechnikai rendszer bemutatóin is számot adtunk.

Megtisztelő figyelmük PhD-fokozatom megszerzésének idejére és témavezetőjére is kiterjedt. Ennek kapcsán hadd utaljak arra, hogy – amennyiben dolgozatom témáját is érintették volna – aligha lenne kérdéses, hogy miért éppen az ELTE BTK Esztétika Tanszékén szereztem meg a fokozatot. Korábbi kutatásaim összegzését ugyanis – amelyeket elsősorban külföldi szakmai műhelyekben és kutatóintézetekben folytattam – másutt nem lehetett volna megfelelően elvégezni, mint éppen a Bacsó Béla és Radnóti Sándor gondolkodása, munkássága által meghatározott szellemi közegben, amely az országban egyedülállóan képviselte a kutatás, a tárgy által megkövetelt – és a külföldi kollégák által is elvárt – európai színvonalat.

Nagy András PhD író, egyetemi oktató, 2004–2010 között az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet igazgatója