Talán csak Harrach Péter ingott meg az ősszel, amikor a 98 százalékos, visszamenőleges adóról kérdezték egy reggeli tévéműsorban, s azt mondta, nem biztos, hogy ezt a KDNP elfogadja. Szegény frakcióvezető, külföldről jött épp haza, úgy esett be a stúdióba, néhány óra múlva derült csak ki, tájékozatlan volt a saját meggyőződését illetően. A javaslat csont nélkül átment.

A helyzet most más. A „KDNP zendülését” az új alkotmány tervezetének egy végül be nem terjesztett passzusa váltotta ki, amely kimondta volna, hogy a magzatot is megilleti az élethez való jog, s ami akár az abortusz lehetőségének szűkítését is magával hozta volna.

A kormányfő pragmatikus elutasítása – „egy ilyen hazug riogatásba belebuknánk” – mögött tágabb horizont húzódik. Mindenekelőtt az, hogy sem a pártnak, sem a kormánynak nem hiányzik, hogy a médiatörvény európai botránya után, az EU-elnökség idején még az új alkotmány is felháborodást, de legalábbis komoly vitát keltsen az unióban.Másrészt a Fidesznek eminens érdeke, hogy valamilyen módon becsalogassa a parlamenti ellenzéket az alkotmányról folyó vitába, s egy szigorított abortuszpasszusban való csendestársszerep ezt végképp lehetetlenné tenné.

A KDNP-s szárny végül Siófokon kénytelen volt elfogadni a Fidesz által ráosztott mellékszerepet, politikai elveiből semmit sem feladva, feladta saját eszmeiségének lényegét. A szertartás vége egy keserves sajtótájékoztató lett, ahol Surján László csak annyit jegyzett meg, hogy ami történt, az nem felel meg a kereszténydemokrata felfogásnak. Pártja elfojtott ultimátumáról – ha a magzatvédelem nem kerül be a konstitúcióba, akkor részükről nem érdemes tovább az új alkotmányról beszélni – szót sem ejtett.

Orbán viszont, mint tegnapra kiderült, valójában a magzat szótól retteg, azt viszont – hátha ettől a KDNP is megnyugszik – már el tudná képzelni az alaptörvényben, hogy az élet a fogantatástól kezdődik. Van-e különbség a magzat védelme és e között? Hosszú jogászkodás lesz ez, mindenesetre a kormányfő szerint ami az abortuszt illeti, egyelőre marad a status quo.

A látszat a politikában már önmagában hatalom. Higgyünk-e azoknak, akik szerint az egész vihar csak a demokratikus vita látszatának fenntartását szolgálta? Vagy amit látunk, az igazi hajszálrepedés? A vérig sértett, megalázott „világnézeti rétegpárt” ugyanis aligha felejti a Siófokon kapott, kétségtelenül realista pofont. Kérdés persze, mit szól mindehhez a klérus, s mit a portyázó szélsőjobb, amely máris lecsapott: lám-lám, győzött a Fidesz liberalizmusa, befellegzett a magzat- és családvédelemnek. De ha a magzat fogantatására gondolunk: lehet, hogy mégsem? Hagyjuk is a szélsőjobbot: mit szól majd a Fidesz, ha kiderül, hogy esetleg ők futottak bele a KDNP pofonjába? Valaki megérzi majd.