Az egyiptomiak és a tunéziaiak büszkék lehetnek arra, hogy békés úton próbálják leváltani zsarnoki kormányaikat. Ám én – aki már vezettem békés forradalmat –, remélem, hogy ez a büszkeség pragmatizmussal is társul, mert a rendszerváltozás csak az első lépés a demokrácia megteremtésének útján. Ahogy Ukrajnában múlni kezdett a forradalmi eufória, s visszatértek a hétköznapok, már el is árulhatták és vissza is fordíthatták a demokratikus forradalmat. Ukrajna első leckéje az egyiptomi és a tunéziai demokraták számára, hogy egy választás önmagában még nem teremt demokráciát. Megtörténhet, hogy a szabadság ellenségei a választásokat arra használják fel, hogy bebetonozzák antidemokratikus politikájukat. Megtörténhet, hogy a régi rezsim emberei vagy egy harcos kisebbség csak látszólag támogatják a demokratikus normákat, hogy aztán elorozzák az új demokráciát. Ma Ukrajnában ezek nem elvont feltevések. Hat évvel narancsos forradalmunk után a jogrend szisztematikus felforgatása folyik nemzeti függetlenségünk kiárusítása mellett. Az a hibrid elnöki-parlamentáris rendszert, amely a forradalmunkat békésen lezáró egyezség keretében létrejött, kiüresítették, hogy minden hatalom az elnök kezében összpontosuljon.

Természetesen Ukrajna példája nem azt jelenti, hogy a szabad választás ne lenne fontos és alapvető követelmény. Ám a választások önmagukban nem oldják meg azokat a politikai problémákat, amelyekkel Egyiptom és Tunézia szembe néz, s még kevésbé elégségesek liberális rend, nyitott társadalom létrehozásához.

A választásokat széles körű vitáknak kell megelőzniük, melyek során ideológiailag koherens pártok formálódnak ki. Demokratikus konszenzus csak úgy születhet, ha a választók tudják, mihez adják beleegyezésüket. Aki nem hozza nyilvánosságra, mit szándékozik tenni, ha hatalomra kerül, vagy hazudik erről – ahogy Ukrajna jelenlegi elnöke, Viktor Janukovics tette velem szemben a tavalyi kampányban –, az nem híve a demokráciának, amiért az emberek életüket kockáztatták.

A demokráciához szilárd jogrend kell, mely minden politikust kötelez, ha valaki nem fogadja el a szabályokat, vagy megszegi azokat, ki kell zárni a politikából. Janukovicsot a narancsos forradalmat kiváltó, a választások elcsalására tett nyílt kísérlete miatt ki kellett volna zárni a későbbi választásokon való indulás lehetőségéből. Nem így történt. (...) A választás elcsalása, eredményének eltitkolása, a jogrend semmibevétele a demokrácia tagadását jelenti. Akik ezt teszik, azokat a demokrácia ellenségének kell tekinteni, és aszerint kell bánni velük.

A második lecke ebből következik. Az a tény, hogy egy kormányt demokratikusan megválasztanak, még nem jelenti azt, hogy a szabadság ügye diadalmaskodott. A világ nem hunyhat szemet az önkényuralomba való visszacsúszás felett. Mégis, Ukrajna számos szomszédja nemcsak hallgat arról, hogy Janukovics megfojtja a demokráciát, hanem egyenesen üdvözli az állítólagos „stabilitást”, amelyet megteremtett. Az egyiptomiak és a tunéziaiak évtizedeken át szabadságukkal fizettek mások stabilitásáért. Soha többé nem szabad ilyen áldozatra kérni, vagy kényszeríteni őket.

Az egyik módja, hogy megelőzzük a demokratikus forradalom elárulását, ha valódi civil társadalmat építünk. Ukrajnábanmi ezt jól megtanultuk a kommunista korszakban. A kommunizmus képes volt és mindig is képes lesz együtt élni a magántulajdonnal, de képtelen együtt létezni a civil társadalommal. A legvégzetesebb támadás, ami egy diktatúra kiépítését kíséri, a civil társadalom ellen irányul.

A kommunizmus bukásával Ukrajnában egy éjszaka alatt helyreállt a szólásszabadság. Ám a civil társadalom felélesztése bonyolult feladat, amint azt Egyiptom és Tunézia népe is hamarosan megtudja. (...) Ahol a civil társadalom fejletlen marad, minden kérdés megválaszolása a Nagy Emberre hárul. Minél több hatalom koncentrálódik a központban, annál nagyobb esélyük lesz az antidemokratikus erőknek, hogy megkaparintsák – vagy visszaszerezzék – az ellenőrzést egy ország felett.

Ünnepeljük, hogy Észak-Afrikába is megérkezett a szabadság és a szolidaritás szelleme, amely Ukrajnának már egyszer szabadságot hozott, s fog hozni újra. S ígérjük meg, hogy szolidaritásunk nem ér véget nemzetünk határainál. A szabadság –az igazi szabadság – oszthatatlan.

Project Syndicate, 2011

A szerző az ukrán ellenzék vezére, volt miniszterelnök