De ha elemezzük a közelmúltban az „elszámoltatás” alatt megtett nyomozati cselekményeket – a sukorói telekcsere, a kaszinókoncesszió vagy a moszkvai ingatlan ügyében –, Budai Gyula munkájának lapunkban már bemutatott eredménytelenségét, s a Kehi aktivitását, mondhatjuk: az igény nem pont erre van. Akkor sem, ha egyesek indulatoktól fűtött igényeit nyilván kielégítik a történtek. De ez bosszúvágy. Ami nagyon veszélyes, főleg a politika legfelső szintjein.

Az én igényem – harmincas, magát világlátottnak mondó, a demokratikus és jogállami értékeket valló adófizetőé –, hogy a hatóságok a gyanús ügyekben tisztázzák: történt-e jogsértés, állapítsák meg a kárt, s találják meg a felelősöket. Mindezt úgy, hogy egy percre se merüljön fel a politikai megrendelés gyanúja, vagy hogy valaki már az eljárások kezdetén eldöntötte: ki a felelős.

A sukorói telekcsere ügyében majd két éve vizsgálódik a Központi Nyomozó Főügyészség. Hivatalból megkaphatott minden iratot, eredményeket mégsem sikerült elérnie. Nagy dérrel-durral őrizetbe vették Tátrai Miklós volt MNV-vezért és beosztottját, akik a jegyzőkönyvek tanúsága szerint úgy voltak három hónapig előzetesben, hogy új ténnyel, körülménnyel nem álltak elő a nyomozók. Végül a bíróság jogerős ítéletben szabadlábra helyezte őket, s kimondta, hogy fogva tartásuk indokolatlan volt. Blama.

Az ügy megfejtéséhez nem jutottunk közelebb, pedig már lejárt pár nyomozati határidő. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, nem találtak fogást a történeten. Aztán ennek az ügynek a másik szálán, a kaszinókoncesszió kapcsán Oszkó Péter és Veres János került célkeresztbe: új nyomozás ismeretlen tettes ellen, jóllehet már minden körülményt ismer a hatóság. Kommunikációs célra, vagy az eddigi információk szerint felelősen eljárók nevének besározására kiváló, az ügy lényegének tisztázásához viszont kevés.

Igazán zűrös ügy a moszkvai, már messziről bűzlik. Ám az eljárás hitelességét aligha javítja, hogy előbb őrizetbe vesznek gyanúsítottakat, ezután tesz feljelentést a Kehi elnöke. (Rímelve arra, hogy a szóban forgó ügyben hamarabb fizették ki a vételárat, mint ahogy megkötötték az adásvételi szerződést.) A Kehi vezetője nem nézte a híradókat? Vagy miért tölti feljelentéssel az idejét olyan ügyben, amelyben a nyomozás már őrizetbe vételeknél tart? Itt is kérdés: mi alapján határozta meg az ügyészség a vagyoni hátrány mértékét? Egyes esetekben miért csak általánosságokat tartalmaz a gyanúsítás? Miért az ügyben eljáró exhivatalnokokat, vezetőket veszik őrizetbe, s miért nem esik szó azokról, akik az üzletet magyar és orosz oldalon megkötötték?

Ha esetleg azért, mert csak a rács mögött lévőkre gyakorolt presszióval tudnak másokra terhelő vallomást kicsikarni, akkor a tűzzel játszanak. Nem azért, mert néhányan azt hiszik, politikai megrendelésre dolgoznak. Nem is azért, mert a megrendelőikkel az ő későbbi politikai ellenfeleik sem lesznek kíméletesebbek. Hanem azért, mert tovább ássák alá a hatóságok és az állami intézmények tekintélyét, miközben azok, akik tényleg elveszik a köz pénzét, valószínűleg büntetlenek maradnak. Ez pedig erősíti a meggyőződést, hogy ez továbbra is egy következmények nélküli ország. S erre már nincs igény.