Merkel terve az európai gazdasági kormányzásról a hét végén kezdett körvonalazódni: a német receptet alkalmazva rázná gatyába Európát. Pontosabban már csak Európa egy részét, az euróövezetet.

Ez komoly fordulatot jelez a kancellár Európa-politikájában. Angela Merkel egészen eddig ellenállt ugyanis a többsebességes Európa gondolatának. Ha új szabályokat hozunk, azok mind a 27 tagállamra vonatkozzanak – hangoztatta korábban, az egyenjogúság jegyében. Most mégis úgy döntött, hogy elegendő lesz a 17 euró tagra koncentrálni, elvégre éppen az eurót (Merkel szavaival: a közös politikai projektet) kell védeni.

A tizenheteket sem lesz könnyű meggyőzni a javaslatról. A versenyképességi paktum – amit Merkel és Sarkozy váratlanul terjesztett elő, ellopva a show-t az energetikai témától – olyan kérdéseket feszeget, amelyek eddig szigorúan nemzeti hatáskörbe tartoztak. A német kancellár többek közt azt szeretné, ha az euróövezetben harmonizálnák a társasági adót, a nyugdíjkorhatárt, alkotmányba iktatnák, hogy mennyi adósságot halmozhatnak fel az országok, sőt még a fizetések esetleges inflációkövető emelésébe is beleszólna.

Nem akarjuk a német diktátumot – tiltakozott rögtön egy belga tisztviselő, de a kórushoz csatlakoztak az osztrákok(!), a luxemburgiak, az írek és általában a kisebb tagállamok. Az írek és az észtek például az alacsony társasági adójukat féltik, amire egyébként évek óta prüszkölnek Berlinben, mondván, ezzel csábítják a határon túlra a német cégeket. Az osztrákok a nyugdíjrendszerükbe és a fizetésekbe nem adnának beleszólást. Hogyisne, hogy aztán az adott kormányokat azonnal kiszavazzák a hatalomból, amiért ilyen népszerűtlen intézkedéseket hoznak! Az Európai Unió már ma sem túl népszerű a szavazópolgárok szemében, de a legtöbb dél- vagy közép-európai politikust a hideg rázná ki attól, ha saját választópolgárainak éppen egy német szellemiségű Európa gondolatát kellene eladnia.

Vajon csak lufi kat ereget Merkel és Sarkozy? Nem valószínű. Túl nagy a tét: Merkel csak akkor hajlandó a német adófizetők pénzét belepumpálni a 440 milliárd eurós európai mentőcsomagba, ha lát rá garanciát, hogy azt néhány év alatt nem herdálják el. Jogos felvetés, pláne abban az évben, amikor a kancellárnak hét tartományi választáson kell helytállnia. Fogós kérdés azonban, hogyha sikerülne is elfogadtatni a német receptet, vajon ki ellenőrizné az új szabályok betartását, és lennének-e szankciók? Arról nem is beszélve, hogy Robin, alias Sarkozy mikor megy bele abba, hogy a németek 67 évéhez közelítse a nyugdíjkorhatárt? A franciáknál már a 62 év is nemzeti dührohamot és több százezres tüntetéseket váltott ki.

Merkel egy hónap gondolkodási időt adott a kiválasztott tizenheteknek, hogy emésszék az elhangzottakat. Aztán Batman (Robinnal vagy nélküle) visszatér.