Bakács szalámija

Mindenki szabadon eldöntheti, hogyan, milyen technikákkal mossa alá saját értékeit, méltóságát. Ez legfeljebb szomorú, sajnálatos folyamat, de magánügy.

Bakács Tibor szalámilopása talán akkor tartozhatott volna ebbe a kategóriába, amikor a Megasztár zsűrijében ült. Azóta viszont túllépett a show műfaján. Bár annak elemeit felhasználva hirdetett igét, néha túlcsorduló keresztényi vehemenciával, néha nehezen követhető erkölcsi szózatokkal, de mindenképpen karakteresen egy értékrend szószólójává vált, amit visszaigazolt a sajtószabadság-tüntetések levezetésében vállalt szerepe is.

Csórása tehát alkalmas arra, hogy ne csak az ő személyes rosszakarói, de az általa képviselt világkép ellenfelei is jelenségként kezeljék az esetet, készülhet az „ilyenek ezek” egyencsomag, s védekezni ugyan lehet ellene, de a téliszalámi, mint a politikai hovatartozás tetten ért jelképe vonul majd a lefoglalt tárgyak közé. (Ne tessék nekem párhuzamként Selmeczi Gabriella elfelejtett kiflicsücskével jönni, mert a két esetet csak a helyszín, a Tesco köti össze, semmi más.)

Bakács hiába vállalja a felelősséget tette következményeiért, rajta kívül sok mindenen és mindenkin csattan az ostor.

Persze, mivel gőzerővel zubognak majd a történet kapcsán az általánosító, ideologikus tartalmakat összeeszkábáló következtetések, lehet elméleteket gyártani amentőkörülmények számbavételekor is – éretlen provokációként, szeszgőzös csínytevésként, vagy őrült exhibicionizmusként beállítva a bolti tolvajlást. Jelenleg azonban nem olyan a közeg, amelyik ezt befogadná, hiszen az egyik tábor dörzsöli a tenyerét, mert számára fontos, érzékeny ponton lendülhet támadásba, a másik dühös és szégyenkezik, mert azt érzi diszkreditálva, amiben hisz.

Ez még egy sokkal józanabb, tárgyilagosabb közéletben is így volna, hát még a miénkben. Bakács nagyot téved akkor is, ha azt hiszi, hogy a lopással ráirányítja a figyelmet pénzcsapoktól elzárt szellemi műhelyekre, ki nem fizetett honoráriumokra, arra a balliberális értelmiségi traumára, amely nem a pluralizmusról, nem eszmék poros voltáról vagy érvényességéről, hanem a csupasz megélhetésről szól. Ennek a tettnek így is, úgy is az amoralitás az üzenete, mégpedig a „talált, süllyedt” kategóriából.

Nem annyira Bakácsra haragszom. A történetét utálom. A hozzáragasztott kommentekkel együtt.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.