Csak néhány példa arra, hogy egy sor gazdaságpolitikai intézkedés hatása azonos a megszorításokéval. Népszerű gondolat, hogy „fi zessenek a gazdagok” – a bankok, a távközlési és az energiaszektor, a nagy áruházláncok tulajdonosai, akikre kivetett válságadó több százmilliárd forintot hoz a költségvetésnek. A gond csak az, hogy a kormány és egyes érintettek ígéretei ellenére is a válságadót előbb-utóbb áthárítják a fogyasztókra. Január 1-jével bevezették az egykulcsos személyi jövedelemadót, aminek eredményeként a dolgozók nagy részét kitevő maximum 300 ezer forint bruttó keresetű gyermektelenek több ezer forinttal visznek kevesebbet haza, mint az előző évben. Szinte törvényszerű, hogy választások után az ellenzékből hatalomra kerülők az államapparátus és a közigazgatás politikai vezetőinek többségét kicserélik, most azonban a felső és alsó szintű szakvezetők, szakemberek egy részének cseréjére is sor került. És ez még most is folytatódik, a közigazgatásban újabb tízezrek retteghetnek attól, hogy előzetes felmondás nélkül útilaput kötnek a talpuk alá. Egy részük ugyan előbb vagy utóbb munkához jut, ha nem is a szakmájában, ha nem is annyi fizetésért, más részük azonban tartósan gyarapítja a munkanélküliek táborát. Az elbocsátottak mindkét csoportja az előzőekhez képest roszszabb anyagi körülmények közé kerül. Orbánék úgy döntöttek, hogy a magán-nyugdíjpénztári befi zetéseket államosítják és az államadósság törlesztésére fordítják. Arról azonban hallgatnak, hogy az igénybe vett pénz mikor és milyen feltételek mellett kerül vissza az állami nyugdíjpénztárba. A bizonytalanság ellenére a hárommilliónyi magánnyugdíjpénztár-tag nagyobb része meghajlott a kormány akarata előtt, mivel azzal fenyegették őket, hogy ellenkező esetben elvesztik állami nyugdíjuk nagy részét. Bár az átlag feletti élelmiszerár-emelkedés mindenki pénztárcáját érinti, különösen az alacsonyabb jövedelműekét és a kisnyugdíjasokét. Az utóbbiakét azért is, mert az átlagos keresetűekhez viszonyítva jövedelmük nagyobb arányát kénytelenek élelmiszerekre fordítani. A gyógyszerárak növekedése is a nyugdíjasokat nyomorítja legjobban. Az inflációt követő nyugdíjemelések azonban nem tudják az áremelkedéseket ellensúlyozni.

Mindezek bizony, ha nem is a hagyományos értelemben, de megszorítások a javából, megszorítások Orbán módra.

J. Tóth Dezső Budapest