Emlékezetem szerint a 2006-os választások idején hangzott el az elhíresült „oszt’ jó napot” kijelentés, amellyel Orbán Viktor, jelenleg Magyarország felkent miniszterelnöke törvénysértésre mondott nyíltan áment. Sejtetve, hogy a jogászok majd elvitatkozgatnak az ügyeken, és mire kiderül az igazság, már a kutya sem emlékszik rá. Közben volt még kordonbontás formájában csoportosan elkövetett garázdaság az egész Fidesz-frakció részéről, de a felhergelt emberek a jelek szerint máig sem tudták felfogni, mit jelent, ha valakik törvényalkotóként törvényt sértenek. Szomorú, hogy a bíróság – noha elmarasztalta a kordonbontókat – e bűncselekmény társadalmi veszélyességét csekélynek ítélte meg, s ennek megfelelően szabta ki a pénzbírságot. Érdekes lenne erről most megkérdezni az ítélkezőket, miután az akkori törvénysértők hatalomra jutva ma úgy módosítgatják a törvényeket, de magát az alaptörvényt is, hogy az alkotmányosan független posztokat megtömik pártkatonákkal, a maguk részéről legitimálva az „oszt’ jó napot” formulát.

Orbán Viktor strasbourgi szereplése nyomán tapasztalhattuk, hogy az „oszt’ jó napot” hangnem és stílus most már a külpolitikában is sajátja a Fidesznek. Csakhogy Európában Orbán feltehetően még a néppárti frakcióban sem számíthat kétharmados támogatásra.

Nem tartom véletlennek, hogy a médiatörvény kapcsán „indult be” az EU és a nemzetközi média. Naivitás elhinni, hogy a bírálatokat a hazai baloldali értelmiség és az MSZP gerjesztette volna. Az EU alapelveinek megsértését ugyanis nem lehet egy „oszt’ jó napot”-tal elintézni. Ha mégis, akkor azt az EU még keserűen megsínyli. A rossz példa ugyanis ragadósabb, mint a jó. Ha a volt szocialista országok, ahol a demokrácia még alacsonyabb szinten áll, mint a nyugati régióban, elkezdik átvenni az orbáni gyakorlatot, alapjaiban ássák alá a szövetség tekintélyét. Bár olyan diplomáciai baklövést, mint a Fidesz, egyik ország sem követett el. Orbán úgy adta elő magát az Európai Parlament ülésén, mint az elbizakodott kiskakas, aki miután a baromfi udvar összes tyúkját megtojózta, az udvar felett keringő sasra is szemet vet.

Csak félő, hogy ennek keserű levét Magyarország issza majd meg diplomáciai és gazdasági vonalon. Jobb lenne, ha a miniszterelnökünk kijózanodna hatalmi mámorából, és harc helyett végre a tárgyalásos megegyezés békés útját választaná.

Tősér István Miskolc