A visszalépés egy szemszögből vitathatatlan: az egyének saját jövőjük tudatos formálása felé vezető úton fordultak meg, és léptek vissza egy korábbi – Európában meghaladni szándékozott – állapotba. Ám – bármilyen különös – a 97 százalékos arány a tudomány szemszögéből összetettebb értelmezést kíván. Több mint két éve jelent meg két neves szerző – R. Thaler és C. Sunstein – Nudge című könyve. A nudge szó jelentése: noszogatás, gyengéd oldalba lökés. A szerzők könyvükben azt a jelenséget elemzik, hogy – a tapasztalatok szerint – bárki apró mozdulatokkal, észrevétlen üzenetekkel, finom jelzésekkel bizonyos irányokban befolyásolható. Az általuk választáskonstrukció (choice architecture) fogalmával leírt módszer lényege, hogy a döntési helyzet megfelelő kialakításával – általában finoman, néha azonban harsányan és nem is rejtegetve – eleve meghatározott irányba nyomható a döntéshozó.

A módszer meghökkentő példájára bukkantak a kutatók az emberi szervdonációt ösztönző kampányok értékelésénél. Arra figyeltek fel, hogy egymáshoz kulturálisan és gazdaságilag közel eső országok nem várt módon eltérően reagáltak a felhívásokra. Így Franciaországban, illetve Svédországban a megkérdezettek 100, illetve 86 százaléka ajánlotta fel saját szerveit halála után, míg Németországban és Dániában csupán 23, illetve 4 százalék ez az arány. Hasonló tapasztalatra tettek szert az amerikai nyugdíjrendszer esetén: az amerikai munkavállalók csaknem 100 százaléka csatlakozott a 401(k) nyugdíjprogramhoz, amikor a jelentkezés automatikus volt. Amikor azonban a csatlakozás aktív bejelentkezést igényelt, a munkavállalók alig fele tette ezt meg.

Mint kiderült, az eltérés egyetlen oka a kérdés megfogalmazása volt. Magas arányú volt a csatlakozás, ahol csak akkor kellett reagálni (klikkelni), ha valaki kifejezetten nem kívánt részt venni a programban, míg alacsony volt, amikor reagálni (klikkelni) kellett valakinek, ha kifejezetten részt akart venni a programban. Ha tehát egy kormányzat azt akarja, hogy az emberek azt tegyék, amit ő szeretne, akkor annak, aki azt választaná, amit a kormány akar, semmit nem kell tennie, ám annak, aki mást, annak tortúrává változtatja a döntését. Pontosan ezt játszottuk el most Magyarországon.

Ebben a 97 százalékban benne van a ráció, a nagyon is kiérezhető fenyegetés kényszere és a pszichológia is. Csak egy nincs benne: a kormány dicsősége.

Marosán György közgazdász