Hogy miért alakulhatott így, annak okairól részletes elemzést olvashattunk nemrég lapunk Hétvége mellékletében Hargitai Miklós tollából, amelynek legfontosabb következtetése szerint a magyar vízkezelésben paradigmaváltásra volna szükség, „eltakarítás”, kényszerű levezetés helyett gazdálkodni kellene a vízzel. Célszerűen gyűjteni a felesleget, majd a száraz időszakokban öntözésre használni.

Ez így elmondva egyértelmű és egyszerű, csakhogy a gyakorlatban ehhez az egész országot behálózó, minden telek- és földtulajdonra kiterjedő, aprólékosan összeillesztett rendszerre lenne szükség. Átgondoltan kiépített tározók sokaságára, nem pedig két öl pluszbirtokért betemetett elvezető árkokra, színesfémért feltört szivattyúházakra. Mindez nem is kerülne olyan borzasztó sokba. Csak az idei kártétel becsült kétszázmilliárdja jól végiggondolt, szervezett védekezésben elköltve nyilvánvaló hasznot hozhatna.

A legnagyobb gondot az okozza, hogy bármilyen, eredményt ígérő változás csak az érintettek önkéntes és jól szervezett együttműködésével képzelhető el. Ennek feltétele pedig a határozott kormányzati fellépés. Talán szándék akad is erre – az mindenesetre erre utaló tény, hogy a kabinet a közelmúltban a belvíz elleni védekezés anyagi terheit teljes egészében magára vette, mentesítve egyúttal a gazdákat a vízgazdálkodási befizetésektől.

Sok apró, gyakran csak pár ezer forintos egyéni hozzájárulásról beszélünk. Eltörlésének így is sokan örültek, csakhogy így az országos gond kezelésére fordítható pénz megfeleződött. És ez is csak apró ahhoz képest, amennyi az egész rendszer újjászervezéséhez szükséges, igaz, ez is nagy bajból húzhat ki most sokakat. Átmenetileg. Mert a nagy vízkezelő rendszer kialakításához (újraélesztéséhez) a tulajdonosok fokozottabb anyagi és egyéb kötelezettségvállalásának erősítésére is szükség lenne.

A mostani kormányzat forradalminak tartja magát. A belvizek ellen szükség is lenne valamiféle régen látott erejű fellépésre. Az eddigi rendszer tarthatatlan, csak a bajokat termeli újra. Az irányított változás helyett azonban a sodródás jelei mutatkoznak, a politikának az immár országos, tízezreket érintő tragédiává nőtt belvizekről mondata sincs. Érdemi, átfogó megoldás keresése helyett a helyi próbálkozásoké a terep. Lázár János hódmezővásárhelyi polgármester, a kormánypárt parlamenti frakcióvezetője maga is regionális „tűzoltó” (vízelvezető) kormányzati céltámogatásban reménykedik, ahogy az alföldi települések zöme is.

Ha megkapják, sem gondolhatják, hogy bármit megoldottak.